4. Eltűnt levelek

,,Minden ember, aki úgy érzi, hogy az egyetlen mód, hogy hatalmas legyen, az, hogy másokat bántson, szánalomra méltó."

Tegnap nagyon sokáig fenn voltam az Arthurral való beszélgetésünk után.. Majdnem fél 3 volt mire el tudtam aludni. Reggelről pedig mint aki 3 hete nem aludt egy jót. A tegnapi sírás miatt a szemem be volt dagadva, a festék, akár egy pandán, szétkenődve és a hajam is össze vissza állt. Pontosan még nem döntöttem el, hogy tudom magamat összeszedni, ilyen álmosan..hogy talán vállalható legyen a kinézetem.

Anya szerencsére nem vette észre tegnap, hogy későn értem haza, így az érzelmi kirohanásomról sem tud. Valószínűleg akkor ma elkésnék, mert amellett, hogy egy normális külsőt kell varázsolnom ebből amit a tükörben látok, még anya is addig faggatna amíg nem tud mindent. Annyi minden kavargott a fejemben..Art, Mel, Jug és Jug rejtélyes levelei..hogy hova kerülhettek 2 éve..az a rengeteg levél..Ezekre nekem választ kell találnom, de nem egyedül. Ezt egyedül nem tudom végig csinálni. Akkor is összehozom ezt a régi csapatot. Még ugyan nem tudom, hogyan de összehozom..szükségem van rájuk.

Miután elkészültem és kiléptem a bejárati ajtón, arra gondoltam Art ablakára pillantva, ahol még égett a villany, szóval még itthon van, hogy elhívom, jöjjön velünk ő is. Aztán Melnek valahogy elmagyarázom..csak ne kapjanak megint össze mint a múltkor. Tehát odaléptem az ajtajuk elé és kopogtattam. Kicsit azért a remény sugara bennem volt, hogy nem a szülei nyitnak ajtót, hanem ő, mivel nincs kedvem megint azokhoz az arckifejezésekhez, szemforgatásokhoz amit a tegnapi nap folyamán intéztek felém.

Kisebb motoszkálást hallottam az ajtó mögül majd a kulcsot, ahogyan a zárban elfordul. Az ajtó kinyílt és Arthur rettenetes álmos kinézettel pillantott rám. Látszólag kevesebbet aludhatott mint én..és később is kelhetett, mert nem igen volt még indulásra kész.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá-Indulsz már a suliba? Mert arra gondoltam, mehetnénk együtt.

-Jó reggelt, öhmm..hát még nem igazán vagyok kész, amint látod-mutatott végig a kinézetén, ami egyébként még így is jól nézett ki, kis cuki feje volt álmosan-de ha tudsz egy 5 percet várni, gyorsban felöltözöm és szívesen megyek..de Mel?

-Hát ő is biztosan szívesen lát majd

-Nem is tud róla?

-Hát majd megtudja, ezzel ne foglalkozzál, jössz velünk, nincs kifogás. Gyorsan menjél öltözz fel.

Kicsit gyanakvóan rám mosolygott és felszaladt a szobájába. Én e közben nézegettem a családi fotókat, díszeket a szobában. Rengeteg kis dísz van a komódon. Gyertyák, képek, tollak, papírok, naptár..minden megtalálható ott. Már a sokadik fotót néztem, amikor hallottam lejönni a lépcsőn Arthurt. Tényleg gyors volt..ha nekem csak eddig tartana..

-Na, indulhatunk

Útközben dobtam egy üzenetet Melnek, hogy ne akadjon majd ki és minden elmesélek neki. Nem sokra rá meg is értette.. Ott állt a szokásos helyen, ahol mindig találkozunk. És kicsit értetlenül a helyzet előtt.

-Szia!-öleltem meg és a fülébe súgtam-szüksége van ránk Mel..kérlek..-Éreztem, ahogy enyhén bólintott egyet..annyira megkönnyebültem..

-Sziasztok, mi újság? Te Art? Hogyhogy itt?

-Szia Melissa..Macy hívott, hogy tartsak veletek, zavarok?

-Nem, gyere nyugodtan.-mind a kettőjükre pillantottam és éreztem, hogy egy előrelépés volt a tervemben ez a meghívás.

Az út jókedvben és beszélgetésben telt el. Nem jött szóba semmilyen probléma vagy olyan dolog ami miatt össze lehetett volna veszni és ez valószínűleg annak köszönhetem, hogy komolyan vette Mel azt, amit mondtam neki. Ebből is látszik, hogy még mindig nagyon fontos neki Art.

Amint elköszöntünk Arthurtól és elindultunk a büfé felé megvenni a szokásos reggeli forró csokinkat, egyből faggatni kezdett Mel.

-Naa..mesélj már! Mi történt vele?

-Hát ugye az egész hétvégét vele töltöttem, nagyon jól megvoltunk és egy csomót beszélgettünk meg röhögtünk. Viszont csináltunk egy közös videót Youtube-ra..amit egyébként mindenképpen nézzél meg mert ennek a srácnak isteni a hangja!..

-Na várjál..-szakított meg Mel..na igen azt hittem kis naiv, hogy gyorsan elhadarom majd és észre sem foga venni.-Azt mondod, Art tud énekelni??

-Nem is akárhogy!

-Na jó, ezt mindenképpen megnézem! Veled együtt! Majd talán bioszon..ott úgysem kell figyelnünk annyira..Na de folytasd, igen?

-Szóval, tegnap este gondoltam átmegyek hozzá, mert beszélni akartam vele sok dologról. Viszont az ajtójukhoz érve, hallottam, hogy a szüleivel veszekszik miattam, vagyis nem miattam, hanem a videó miatt amit együtt csináltunk, merthogy nem akarják, hogy ilyennel foglalkozzon..De azért bekopogtattam..ahogy felmentünk a szobájába, szinte szó sem esett az odalent történtekről, viszont lehetett látni rajta, hogy kivan. Erre én hülye, még elkezdtem faggatni a régi dolgokról..ami miatt végül is haragudtunk rá.

-Pontosabban inkább haragszunk..jelen időben.

-Én már nem..mivel tegnap kiakadt nekem Arthur, elmesélt mindent, hogy mit miért csinált és Mel, jobban megviseli Jug költözése mint gondoltuk..Borzasztóan hiányzik neki, és nagyon kivan miatta. Sírt ..érted? Az én vállamon sírt..mikor még az életben nem láttam őt így és borzasztó érzés volt ilyen szomorúnak látni..

-Arthur sírt? Akkor már tényleg ki lehet..Szegényem..és mit mondott miért csinálta ezt az egészet?

-Azt inkább ne itt..túl sok a fül..-utaltam leginkább Wandára, aki mindenhol ott van..vagy ha nem is ő akkor valamelyik szánsegédje..

A forrócsokit megittuk és mentünk az órákra. Harmadik szünetben, az ebéd szünetben, láttam, hogy Melissa odament Arthurhoz, ezért úgy döntöttem nem is zavarom őket a jelenlétemmel, hisz már nagyon, de nagyon rég ment oda bármelyikük is a másikhoz, csak úgy beszélgetni. Egyébként, hozzá kell tennem, hogy egész nap jönnek a gratulációk a videó miatt, hozzám és Arthoz is rengetegen odajöttek már..na jó Arthoz talán többen..de ez érthető azért. Biztosan nagyon élvezte, hisz ki ne élvezné ha halálra dicsérik.

A szekrényemhez kellett mennem, mert a matek házim ott volt, így szépen meg is indultam feléje. Annyira bele voltam feledkezve a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy nem az én szekrényemhez léptem oda. A zárak nem éppen a legmodernebbek ebben az iskolában így az könnyen le is járt. De azért erről túl könnyen leesett, mintha csak dísznek lett volna rajta.. Csak akkor vettem észre, hogy nem jó a szekrény amikor rengeteg lap és könyv hullott ki rám. Hatalmas felfordulás volt benne. Gyorsan, mielőtt meglátta volna a tulajdonosa (bárki legyen is az, hisz alig láttam, hogy valaha kinyitották volna ezt a boxot) felkaptam mindent, ami a földre hullott és gyorsan rakosgattam vissza.

-Macy..mit csinálsz?-hallottam magam mögött a nevetést. Melissa és Arthur jöttek felém. Az ütő is megállt bennem, úgy megijesztettek.

-Öhhm..semmit, csak gondolkodtam és rosszat nyitottam ki..Csak ebből meg kihullott minden..

-Várj segítünk..de, hogy tudtad kinyitni?-kérdezte meghökkenve Mel.

-Ezt nem lehetett nehéz..Évek óta nincs tulajdonosa..igazából már mindenki pakol bele mindent. Leginkább mondjuk Wanda használja, mert ide rakja ami már nem kell neki, hogy a smink cucca beférjen a sajátjába..-forgatta a szemét Art. De jó..remélem pont Wanda fog erre jönni..

-Ezt nézzétek! Csak nem szerelmes levelek? Huuu-Vett fel egy csomó levelet Mel a földről és boldogan lóbálgatta..

-Szerintem inkább csak pakoljuk vissza..az kell, hogy erre jöjjön pont az akié ezek..és reméljük nem Wandáé..

-De egyet azért adjál már..-röhögve vett el egyet Art..de kit is akarok becsapni, mindenkit érdekelt kié lehet és mi állhat benne.

Zsebre tett tehát egyet, gyorsan bepakoltunk és bementünk egy üres osztályterembe, ahol nyugodtan, zavarás nélkül el tudjuk olvasni mi állhat benne..igen, tudom, hogy nem helyes..de most komolyan kit ne érdekelne? 

A levél viszont egy olyan személynek szólt, akire mindannyian utoljára tippeltünk volna..nekem..

,,Drága Macy!

Már sokadik levelem írom neked, és valóban remélem, hogy nem haragszol rám valami miatt, és leginkább amiatt, hogy elköltöztem.. Rettenetesen hiányoztok..hiányzol. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem hallok felőled semmit és nem tudom mi van veled..eltelt már fél év és semmi..

Ha nem is válaszolsz, ígérj meg nekem valamit. Mindig te vigyáztál ránk igazából és segítettél mindannyiunkat. A legnagyobb segítség most Arthurnak kell..Azt hiszem, hogy nagyon nagy bajba keveredett. Nem ír vissza és a legutóbbi beszélgetésünk során sem éreztem, hogy túlságosan józan lenne, illetve, hogy az utolsó beszélgetésünk alkalmával is összevesztünk nem szolgál nekem túl nagy nyugtatással. Kérlek csak figyelj rá! Természetesen nagyon vigyázzál Melissára és persze elsősorban magadra!

Miattam nem kell aggódni egyikőtöknek sem, én nagyon jól megvagyok és már majdnem az összes modellügynökségnél jártam beadni az önéletrajzom. Úgy tudom, hogy holnap fognak a legtöbb helyről visszahívni, így majd a jövő heti levelemben megírom mi történt. 

Reménykedek a válaszodban, de tudd, hogy nagyon szeretlek és semmi féle képpen nem akarok tőled eltávolodni a km-ek ellenére sem..

Puszil, Jughead♥"

 

-Ez......az amire gondolok???????-bökte ki végül Mel, a hatalmas csönd után ami a levél befejeztével szállt meg minket..nem tudtam mit mondjak..egyszerűen csak nézetem a sorokat és újra és újra olvastam..Nem bírtam tovább és zokogásban törtem ki..

Jug..Annyira aranyos és annyira figyelmes volt mindig mindenkivel. És azt mondta, én vagyok az aki mindig vigyázott rájuk? Én? Aki 3 éve nem beszélt a legjobb barátjával, aki egyébként a szomszédja? Azért mert nem engem vígasztalt? Szégyeltem magamat..mérhetetlenül szégyeltem és nem tudtam abbahagyni.

-Macy, ne sírjál, kérlek..-próbált nyugtatni Art..kevesebb sikerrel.

-Arthur én úgy sajnálom..mind a kettőtök bízott bennem és én elbuktam.

-Ugyan már! Ne hülyéskedj! Mind a hárman ki voltunk. És mindenki saját magával volt elfoglalva..mindenki elbukott nem csak te..

-De mielőtt most erről beszélnénk..Macy..ez a levél mit keresett egy iskolai szekrényben?-a sírást azonnal abbahagytam..ez itt a lényeg, amit Melissa mond..hisz akkor itt van a rejtély megoldása..ott lehet a többi levél is..

-WANDA!!-tört ki mindannyiunkból egyszerre a valószínű válasz..az a kis.......Na ezt nem ússza meg! Csak találkozzak vele valamikor..

Mielőtt viszont folytattuk volna a nap további részét, kinyitottuk újra a szekrényt és megkerestük az összes nekem címzett levelet ami csak benne volt. Rengeteg levél volt ott..A nap további részében viszont nem láttam Wandát. Nem is jött volna suliba? Előfordulhat? Akkor sem ússza meg..Csak egyszer jöjjön be..Hogy merészel ilyet tenni?

Arthur és Melissa megkértek hazafelé, hogy próbáljak megnyugodni és higgadt maradni. Bár nehéz megfogadni ezt, mégis igazuk van, a végén még én kerülök ki belőle rosszul, ha olyat írok neki amit megbánnák a végén. Majd személyesen elintézem..Úgyse tudja kikerülni. Anyának is elmeséltem otthon, hogy mennyi minden történt az elmúlt 24 órában..alig tudott követni. Rengeteg dolgot meséltem el neki, szinte el sem hitte, hogy ez mind a tegnap este illetve a ma délután zajlott. Megmutattam neki a levelet, amit Jug küldött nekem és, látszik kinek a lánya vagyok, ő is elsírta magát, merthogy mennyire aranyos és odafigyelő. Hát igen..de jó lenne ha meg tudnám vele beszélni, de egyszerűen nem merek neki írni..a levelek óta eltelt már 2 év és lehetséges már nem is érdekli őt. Mit írnák neki? Hogyan tudnám ezt az egész történetet megfogalmazni? Istenem de nehéz..

A telefonom elkezdett zümmögni a farmer zsebemben, így leültem a nappali kanapéjára, elővettem és megnéztem ki is üzent nekem.

Úristen!! Mikor csak a chatfejet láttam meg már nem hittem a szememnek!! Elképesztő érzés volt bennem! Elolvastam az üzenetét és nem tudtam a mosolyt levakarni a fejemről. Egyrészt, hihetetlenül cuki, hogy még azt hiszi neki kell bocsánatot kérni ezek után. Másrészről pedig Arthur a legaranyosabb fiú a világon, hogy egyből felhívta nekem Jugot! Azt hiszem holnap megfojtom a szeretetemmel ♥ Na de olyan gyorsasággal, mint én szerintem még senki nem írt vissza senkinek, de hát hogyan is várakoztathatnám őt tovább. Leírtam neki, hogy a világ legboldogabb embere lettem, amint megláttam a bolond fejét a kis karikába itt oldalt, illetve, hogy nem neki kell bocsánatkéréssel tartoznia, hanem nekem, több okból kifolyólag is. És további cukiságokat. Remeg a kezem és csak nézem meredten a képernyőt, mikor írja ki, hogy látta és, hogy Juggy éppen ír!♥

,,Egy hídon akkor kelünk át, mikor elérkezünk hozzá, azután felégetjük magunk után. Semmi sem jelzi, hogy ott jártunk, csak a füst szagának emléke és azé, hogy könnybe lábad a szemünk."

 

3. A múlt sebei

,,Nem baj, ha néha kiborulsz, ebből látszik, hogy ember vagy"

Egy másfél órás beszélgetés után, döntésre jutottunk Melissával. Kiveséztük Jug címlap fotóját és megbeszéltük mennyire jól sikerült neki. Elmeséltem neki, hogy 1 éven keresztül küldött nekem leveleket aminek a holléte kérdéses és hogy mennyire félreértettük egymást..hogy mind a ketten azt hisszük a másik haragszik a másikra. Illetve apránként adagoltam neki, hogy egyébként a hétvégén elég sokat találkoztam Arthurral és hogy egész jó lett újra a viszonyunk..hát igen a reagálása pedig az volt amit vártam..eléggé kiakadt, egyrészről, hogy miért nem mondtam előbb, hogy én vele ennyire jóba lettem, másrészről pedig, hogy azok után amit megtudtunk róla hogyan vagyok képes megbízni benne. Én úgy gondolom, hogy még ez is egy tisztázatlan ügy közöttünk, merthogy még nem nagyon beszéltük meg mi hogy is volt. Ez a történet akkor történt amikor mindenki a legrosszabb passzban volt Jug költözése miatt. Egy beszélgetést hallott meg Amy, az osztálytársunk, a szomszéd teremből, ahol elméletileg drog kereskedés folyt. Biztosra állította, hogy Art volt az egyik személy akit beszélni hallott..mi pedig azért is hittünk neki mert Art eléggé le volt akkortájt amortizálódva..olyanokat csinált, hogy nem is ismertünk rá, nem ment haza estére, a szülei nem tudták hol van. Volt amikor három teljes napra eltűnt, aztán kiderült hogy egy nagyon régi házban volt Flinnel és a többi izomaggyal. Nem volt hajlandó velünk beszélni semmiről. Olyan volt mintha nem csak Jugot veszítettük volna el, hanem Arthurt is. A szülei végül elméletileg mindent megbeszéltek vele és kiderült, hogy tényleg részt vett egy drogos dologban amit még nem tudunk, hogy melyik részében volt benne..ő vette, vagy ő árulta..

Melissában eléggé megmaradt ez az ügy, végül is érthető, hisz engem is megviselt az az időszak, de talán benne azért maradt meg jobban és azért tud rá még mindig haragudni, mert neki amint már korábban említettem régebben is tetszett Art és nagyon bántotta, hogy nem hozzánk fordult a problémájával, hanem elment inkább valami lepukkant, ócska házba Flinnel. Azóta eléggé elhidegültünk tőle és egészen mostanáig ez a helyzet nem változott. A videót ugyan még nem említettem meg Melnek, de remélem meg tudjuk beszélni vele ezt a dolgot és ők is újra jóban lesznek. Főleg mert ha mindent jól értelmezek, mind a kettőjüknek tetszik a másik a történtek ellenére.

Úgy döntöttem tehát, hogy átmegyek Art-hoz megbeszélni ezt és tisztázni az összes kérdésemet. Nem fogok most már elmenni tőle addig amíg minden kérdésemre választ nem kapok. Szóltam tehát anyáéknak, hogy átmegyek és távoztam.

Az ajtó elé érve, mikor már kopogtatni szerettem volna, nagy kiabálásra lettem figyelmes. Kicsit ugyan illetlen, de meghallottam a nevemet így hallgatózni kezdtem. A téma pedig nem más volt mint a videónk amit kiraktunk. 

-Drága kisfiam! Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezzel szeretnél majd foglalkozni? Hogy szeretnél majd ebből megélni ? Mégis hogy gondoltad? Azt hiszed ebből lesz ösztöndíjad? Az csakis a sport által szerezhető!!-hallottam meg az apukájának mély hangját. Elég tisztán lehetett hallani a beszélgetést mert a kiskert feletti ablakuk, ahol tartózkodtak éppen nyitva volt.

-És ha ezzel szeretnék akkor mi van? Jugnak sem mondták a szülei, hogy ne menjen el modellkedni mert úgysem lesz belőle semmi...nem értem miért nem tudtok engem is valamiben támogatni!!-hallottam meg a választ Arthur szájából. Eléggé kivan ahogy hallom..és nagyon rossz érzésem lett, hisz én erőltettem, hogy rakjuk fel a videót. Tudhattuk volna, hogy valahonnan úgyis meg fogják tudni.

-Egy..nem érdekel innentől kezdve mit csinál Jug és mit mondanak a szülei. Az az ő életünk, ez pedig a miénk, egy másik család, egy teljesen más múlttal.. Kisfiam..sosem fogja az a gyerek megtudni, hogy mi min mentünk keresztül.

-Hogy ti min mentetek keresztül? Az én gyerekkorom volt..én éltem át nem pedig ti..

-Ugyan úgy megviselt minket is..a mi fiunk vagy!-mégis miről van szó? Valamiről lemaradtam...mi történt Arthur gyerekkorában ami ennyire tragikus? Kezdem azt érezni, hogy egyre több dolgot nem tudok Art-al kapcsolatban...

-Innentől kezdve nem szeretném ha találkoznál Macy-vel..belevitt ebbe a baromságba, egyszerűen nem is értem, hogy az ő szülei hogyan támogathatják ezt..mindegy is. És nem szeretném ha tovább beszélgetnél Juggal. Ő is telebeszéli a hülyeségeivel a fejedet. 

Nem bírtam tovább..egyszerűen nem bírtam hallgatni..legszívesebben megmondtam volna  a magamét nekik, csak akkor még rosszabb lett volna a helyzete Artnak...a saját szülei el akarják taszítani a legeslegjobb barátjától és még tőlem is..ezt nem fogom annyiban hagyni. Nem fogom engedni! Úgy döntöttem tehát, hogy bekopogok, bármi is jöjjön ezután.

Az ajtót az anyukája nyitotta ki. Mikor meglátott, láttam rajta, hogy nincs elragadtatva és inkább más vendégekre számított. Természetesen úgy kell tennem, hogy ne vegye észre, hogy én bármit is hallottam az előbbi beszélgetésükből.

-Jó napot Mrs. Graham!-mosolyogtam rá

-Szia Macy. Mit szeretnél?

-Arthurt keresem.

-Egész hétvégén vele voltál. Egy kicsit a családjával is kéne lennie nem gondolod? 

-De persze, csak egy nagyon fontos megbeszélnivalónk lenne.

-Hát ne haragudj, nem alkalmas. Arthur most nem ér..-be sem tudta fejezni a mondatot mert megjelent az ajtóban Arthur. 

-Gyere beljebb Macy, nyugodtan. Én most pont ráérek.-nézett mérgesen az anyjára.

Beléptem hát a házba, apukája a kandalló mellett ült egy széken, láthatóan ő sem nagyon szívlelt akkor engem. Pedig régebben mennyire jó volt velük is a kapcsolatom. És ez mind azért romlott meg mert a fiuk énekes szeretne lenni, én pedig támogatom benne?

Arthur szobája mindig is tetszett nekem, de most teljesen megváltozott. Hihetetlenül bejött. A gitárja az állványon, pont az a fal előtt állt, amin a The Beatles felirat volt megtalálható. Nagyon régi vágya volt, hogy egy ilyen falrésze lehessen, ezek szerint sikerült. Az egész szobában hatalmas nagy rend volt, ki sem találtam volna, hogy egy fiú szobája. Egyedül egy pár cipő hevert a padlón megbontva a rendet, de ez kell oda. Akkor az már nem az övé lenne.

 

 

-Na? Valami hír?-a szoba feletti csodálkozásom teljesen átvette az irányítást, így kicsit megijedtem mikor megszólított Art. 

-Egyet tudok, hogy nem anyáék vannak a dologban. Szó szerint kiakadtak, hogyan képzelem, hogy ők ilyet elrejtenének tőlem.

-És akkor más tipp?

-Passz...Viszont leginkább nem is ezért jöttem, hanem mert én is szerettem volna veled beszélni egy kicsit..tisztázni pár dolgot.

-Mégpedig?-kissé értetlenül állt a dologhoz hozzá. Nem sejtette, hogy szó szerint én most mindent ki akarok belőle húzni amit csak tudok. Lehet nem a legmegfelelőbb pillanat, merthogy már kellően felidegesítették a szülei, de azért egy próbát megér.

-Hát tudod az első dolog az az lenne, hogy amikor Jug elment..rá nem sokkal derült ki, hogy neked volt pár zűrös ügyed, amikről mi nem nagyon tudtunk és tudunk most sem semmit. Annyit észleltünk az egészből, hogy nem jöttél hozzánk, nem mondtad el mi a gond és folyamatosan eltűntél itthonról. Volt mikor napokra..aztán ott volt az a drogárusítás a suliban..

Figyelmesen hallgatott..bele sem szólt..csupán ott ült azon a gyönyörűen megágyazott kanapén és várta mi lesz a vége. -El tudnád nekem mesélni mi is volt akkor pontosan?

-Macy..ez egy olyan dolog amit már nagyon régóta nem hoztam fel..nem voltam jó passzban és ennyi az egész. Elmúlt..

-Igen..igazad van, és hála istennek hogy már elmúlt..csakhogy elvesztettem akkor az egyik legjobb barátomat Jug személyében, és nekem illetve Melissának is szüksége lett volna rád..erre te belekeveredtél ezekbe a dolgokba és innentől kezdve nem beszéltünk egészen mostanáig. Szóval nekem azért annyira nem csak a múlt része..hisz eltávolodtunk egymástól és ez ennek köszönhető.

-Tudod mit Macy? Elegem van mindenkiből..hogy mindenki a saját nézetét veszi figyelembe.. arra esetleg nem gondoltál, hogy én is a legeslegjobb barátomat veszítettem el? Neked ott van Melissa..nekem nincs itt senki érted? 

-Senki??! Akkor én is egy senki vagyok? 

-Úgysem érted meg..

-Tudod mit, azt látom rajtad nem is akarod, hogy már olyan kapcsolatunk legyen mint amilyen előtte. Akkor én nem tudom miért is erőlködöm annyira..

-Tudni akarod miért keveredtem bele ezekbe a dolgokba? Mert azt éreztem, hogy az az ember hagyott itt, akivel már az óvoda óta mindent meg tudok beszélni, mindenben támogat és segít. Nem kell attól félnem ha vele beszélek, hogy másnap megtudja az egész iskola..A semmiből közölte velem is hogy el akar költözni és egy új életbe vág bele. Egyik nap még itt ült ezen a nyomorult kanapén mellettem, a másik napra pedig már az országból is elment..azóta nem láttam , csupán videóchaten keresztül. Flin pedig igen belevitt pár olyan dologba amibe nem tudtak volna, ha itt van Jug..Egész életemben ő volt az aki kihúzott a szarból, aki miatt fel tudtam állni ha bajban voltam és lelkileg teljesen tönkre voltam menve..És én nagyon szeretlek titeket Macy, el sem tudod képzelni mennyire, de ez egy teljesen más dolog..Rengeteg dolgot nem tudtok az én életemről amiről Jug tud...rengeteget....És ezekről nem tudok beszélni.

Megrökönyödve néztem Arthurt, ahogy beszélt és a könnyek gyűltek össze a szemében..még életemben nem láttam így. Sosem láttam sírni igazából egyikőjüket sem. És borzasztó érzés volt. Tudtam azt, hogy nagyon hiányzik neki, de hogy tényleg ennyire rengeteget jelentett neki, azt nem. Meg sem tudtam szólalni, csupán a sírás kerülgetett és borzalmasan éreztem magamat amiért nem gondoltam bele az ő helyzetébe..önző voltam, mérhetetlenül önző.. Nekem kellett volna mellette lennem és segíteni neki ebben az időszakban, nekem kellett volna visszarántanom a padlóról és segíteni neki helyrerázódni, még akkor is ha 1000x elutasított volna. Mert ez a barátság..amiben én most elbuktam..csak remélem nem késő még helyrehozni. Szavak nélkül felálltam és olyan erősen megöleltem amennyire csak tudtam! Érezze minden szeretetem és, hogy nagyon fontos nekem. Éreztem ahogyan a pólóm ázik el..sír.. és olyan erősen ölelt vissza, hogy tudtam még nincs veszve, még bízik abban ő is hogy minden helyre fog jönni és hogy megbízhat bennem! Itt leszek neki..mert mi itt vagyunk egymásnak..

Amikor visszatértem a megszokott környezetembe, az égősorral díszített szobám mélyére kitört belőlem az összes bánat ami addig bennem lakozott..csak sírtam és nem bírtam abbahagyni..Éjjeli fél 2...

,,Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy a nap egyszerűen csak véget ér.."

2. Válaszolatlan levelek

,,Egyszer szeretni, ezerszer meghalni.."

Egész hétvégén Arthurral dolgoztam különböző dalokon, az egyik legjobb hétvégém volt. Rengeteget hülyültünk, beszélgettünk és nevettünk. Az egyetlen gondom az volt, hogy végig az eszembe volt Melissa, aki semmit sem tudott arról, hogy én az egész hétvégémet Art-al töltöttem..és hogy miért? Hát igazából azért, mert abból az lenne, hogy most miért csinálom ezt, meg tuti csak Jug miatt vagyok vele jóba. Erre nekem nincs szükségem, valamikor úgyis ki fog derülni, hisz a Youtube-ra feltöltöttük azt a videót és mivel a mamájánál nincsen net, nem valószínű, hogy éppen a videóimat nézegette azon a kis mobilnetjén. Hogy őszinte legyek, gondoltam már rá, hogy el kéne mondanom..de nem tudom, hogy is kezdjem..Lehet megvárom míg személyesen találkozunk és majd akkor tudatosítom a dolgokkal.A videónkra egyébként rengeteg pozitív komment és like jött és egyben, ahogy gondoltam, ez lett a legnépszerűbb videóm eddig. 

Éppen az informatika házit csináltam amikor kopogtattak az ajtómon. A szobába anya lépett be széles mosollyal az arcán.

-Szia édesem! Látogatód van.-az arckifejezéséből pontosan tudtam, hogy Art jött. Anya mindig is őt bírta jobban a két fiú közül merthogy ő tisztábban látja a dolgokat, amiben van valami, hisz ott van a drágalátos Wanda, akit Arthur sosem szívlelt ellenben Juggal aki 2 évig együtt volt azzal a hárpiával. 

-Rendben, mindjárt megyek.

Már ment volna ki a szobából amikor azért visszaszólt, hogy nagyon örül neki, hogy megint ilyen sokat beszélünk. Rámosolyogtam, ki is ment, én pedig gyorsban megfésülködtem, hogy ne nézzek azért úgy ki mint aki most kelt fel 100 éves álmából és mentem le a hallba.

Amint megpillantottam, elöntött egy meleg érzés, ott állt enyhén, de nagyon beállított kócos hatású hajjal, fehér polójára pedig egy szürke ujjatlan melegítőt vett fel. Anya már szinte a fél konyhát kivitte neki, hogy egyen és igyon. Egyszerűen nem bírok vele, bárki jön hozzám megetetné vele még a tálat is. Egyébként nagyon aranyos, csak kicsit erőszakos már néha.

-Artikám egyél ebből a kis finom süteményből, én csináltam az én Macymmel. Igazán jól süt a drágám, csak megsúgom, hogy nagyon jól jár vele majd a jövendőbelije.-igazából nem tudtam, ezek után, hogy be merjek e menni a konyhába..

-Rendben, köszönöm, megkóstolom..egyébként egyet értek magával. Tényleg nagyon jól járnak majd vele.-ennek a hallatán már azért jobb volt a helyzet, Art tudja milyen anya és tudja mit kell neki mondani ahhoz, hogy ne zaklassa őt tovább. Meg hát őszintén..nem is merne mást mondani neki.

-Itt a felmentősereg-mosolyogtam Art-ra. Mire anya mit sem értve nézett minket, Arthur pedig elnevette magát.

-Köszönöm a süteményt, nagyon finom volt-nézett rám. Elköszöntem anyától és elindultunk sétálni. Megbeszéltük tegnap, hogy elmegyünk beszélgetni és sétálni, ki szerettem volna ugyanis deríteni Mel-nek, hogy ő e a titkos hódoló, hisz még ha meg is haragszik amiért vele töltöttem a hétvégét és ezt nem mondtam el neki korábban, akkor is tudok egyensúlyt teremteni, ha meg tudom neki mondani ő e az a nagy Ő. 

Már szóba jött a suli, a tanárok, mindenféle hülyeség. Leültünk egy padra a közeli téren. Úgy gondoltam, hogy talán most lesz a megfelelő alkalom megkérdezni, mire megelőzött és ő lepett meg engem egy kérdéssel..egy olyan kérdéssel ami nagyon megdöbbentett.

-Figyelj Macy..egy kérdésem lenne..Nem nagyon jött még szóba és ugye régóta abszolút nem is nagyon beszéltünk, nemhogy ilyesmiről..de már elég régóta érdekelne a válasz..Szóval az lenne, hogy miért nem válaszoltál azokra a levelekre, amiket Jug küldött neked? Megbántott valamivel?

-Mi?? Milyen levelekre?-levelekre?? Egyetlen egy levelet sem küldött nekem Jug, amióta elment..ezért is esett ennyire rosszul. Egyszer kb. 2 éve volt, hogy kaptam tőle egy üzenetet face-n, hogy attól mert elköltözött, nem kéne bunkónak lennem és semminek néznem. Már akkor sem értettem miről beszél..lehet ehhez van köze?

-Hát amikor elment Jug, utána olyan 1 évig szinte minden héten írt neked egy levelet és te egyre sem válaszoltál..mondta nekem, hogy kérdezzem meg van e valami bajod vele, vagy hogy megbántott e valamivel, de ugye akkor mi is rosszban voltunk szóval nem tudtam.

-De Art...én egyetlen egy levelet sem kaptam Jug-tól..

-Egyet sem???-látszólag teljesen le lett döbbenve és nem tudta egyikünk sem, hogy mi is van akkor.

-Egyet sem...de milyen levelet írt nekem? És akkor miért nem írt face-n?

-Egyszer említetted amikor nálatok voltunk, hogy nagyon szívesen visszamennél abba az időszakba, amikor még csak leveleket tudtak írni és nem voltak elektronikus eszközök. Ezért eldöntötte, hogy ő írott formában fog neked üzengetni..amikor már a sokadik levelére sem kapott választ, azt hitte, hogy haragszol rá és inkább nem akart már zargatni, ezért nem írt akkor face-n.

-Úristen..-hogy lehet valaki ennyire cuki?? Megjegyzi mit mondtam egyszer egy játék során és direkt ír nekem leveles formában..de akkor miért nem kaptam őket meg? Hova tűntek?-Hol lehetnek ezek a levelek akkor? Van, hogy egy levél elkallódik..de ennyi...

-Ezt ki kéne deríteni akkor..Ez egy hatalmas félreértés Macy..3 éve nem beszéltek mert mind a kettőtök azt hiszi a másik haragszik rá..

-Figyelj, nem bánnád, ha most hazamennénk..hátha anyáék tudnak valamit ezekről..-reméltem, hogy nincs igazam és nem ők állnak mögötte. De apa nagyon haragudott rá sokszor..leginkább mert csak annyit látott, hogy én sokszor voltam rossz kedvű, akkor amikor Wandával láttam, illetve amikor nem tudtunk találkozni vagy nem írt..

-Persze, menjünk..úgyis el kéne intéznem valamit! Hívjál minden féle képpen, ha megtudsz valamit.

Amikor beléptem a házba, hallottam, hogy mind a ketten a konyhában vannak, így gondoltam most vagy soha. 

-Meg is jöttél? Ugye nem vesztetek össze megint?

-Dehogy is, csak volt valami elintézni valója..és igazából kérdezni is szeretnék valamit tőletek.-felültem a pultra és néztem a kérdő tekinteteket.-Az lenne, hogy megemlítette Art, hogy nekem Jug leveleket írt és küldött az első évben szinte minden héten ami után elment..de én nem kaptam egyetlen egyet sem..és csak meg szeretném kérdezni, hogy esetleg nem e tudtok valamit erről?

-De hát kislányom! Hogy gondolod? Azt akarod mondani, hogy mi nem adtuk neked oda ezeket? Szerinted meg tudnánk tenni akkor amikor láttuk, hogy teljesen odáig voltál azért a fiúért, ki voltál borulva és teljes depresszióba kerültél ami után elment..?-háborodott fel anya elég egyértelmű tehát, hogy nem ők lesznek a sztoriban benne..de akkor mi..vagy ki?

-Sőt..azért haragudtam a kis hülye gyerekre, mert nem írt neked egyetlen egy üzenetet sem..mintha meg lennél szűnve. Előtte meg szinte minden nap itt volt nálunk. Örültem volna neki ha végre kapsz egy életjelet róla..-tette hozzá édesapám, aminek egyébként nagyon örültem, hogy ezt mondta. Csak nem utálja annyira..

Úgy gondoltam, hogy felmegyek és felhívom Melissát, erről tudnia kell mindenképpen! Bocsánatot kértem tehát a feltételezésem miatt és felcaplattam a szobámba. A telefonom képernyője viszont már villogott. "Melissa képfájlt küldött".

 

Nem jutottam szavakhoz!! Úristen..ez tényleg ő..és valóra vált az egyik legnagyobb álma, hogy címlapra kerüljön egy modell újságban!! Legszívesebben felhívtam volna..szorosan magamhoz öleltem volna és megkérdeznék minden apró kis részletet mi történt vele eddig.. De ez nem lehetséges..valaki vagy valami miatt, és most ez a hihetetlen srác azt hiszi hogy egy bunkó csaj vagyok aki besértődött, mert a legjobb barátja elköltözött, hogy valóra váltsa az álmát. Pedig erről szó sincs..persze nagyon fáj hogy olyan messze van és nem láthatom minden nap, nem beszélhetek vele és nem ölelhetem meg..nem kapom meg tőle is a kis homlok puszimat amit minden áldott nap megkaptunk Mellel együtt..de a legboldogabb ember vagyok, hogy tudom a legjobb dolga van most és azzal foglalkozik amivel mindig is szeretett volna. ,,Van, hogy muszáj elveszítenünk valamit, hogy megértsük a jelentőségét".

Azt hiszem most egy nagyon hosszú beszélgetésben lesz részem Melissával..

 

1. Amivel az egész elkezdődött

,,A testnek étel és ital kell, hogy túlélje a mát. A léleknek zene és művészet kell, hogy örökké éljen.""

De kezdjük is az elején..A nevem Macy Adams, egy átlagos 18 lány vagyok, akinek minden vágya, hogy egyszer
egy világhírű énekes legyen és bejárhassa az egész világot. Legfőbb hobbim tehát az éneklés,
eddig különböző ismert slágereket dolgoztam fel és töltöttem fel a Youtube-ra, ami hála istennek
elég jól sikerültek. Legjobb barátnőm vagyis inkább úgy mondanám, hogy az igazi lelkitársam, mintha
csak a testvérem lenne, ő Melissa, bármiben számíthatok rá. A szomszéd fiú pedig, Arthur, akiért igazából a fél város odavan
és mindenhova őt követik és mindenki az ő barátnője akar lenni, érthető hiszen piszok jól néz ki.
Aztán ott vannak azok is akik folyamatosan Jugheadról kérdezgetik Arthurt, hogy hol van, mit csinál..
..Jughead Lewis..az én régi NAGY Ő-m és egyben már gyermekkori legjobb barátom, de elköltöztek már 3 éve és szinte
alig hallani róla bármit. Egyedül Arthur az aki tartja vele a kapcsolatot szinte minden nap, ők
olyanok egymásnak mint nekem Melissa. Nagyon nehezen viseltem el azt, hogy elment, de hát már eltelt
6 év és jogosan gondolhatjátok, hogy "jó de azóta már azért sikerülhetett" és igen, rosszul
gondoljátok. Minden áldott nap az eszembe jut. Már annyi fiú hívott el randira, már annyiszor
hallottam anyáéktól, Mel-től és még Arthur-tól is, hogy lépjek tovább..Jug már nem fog visszajönni..
elment New York-ba és elkezdett férifmodelkedni és igen sikeres benne. Igen igazából én sem nagyon hiszem, hogy vissza
szeretne jönni..viszont eljutottam arra pontra, hogy lehet jobb is. Hogy miért? Mert nem veszi el
semmi a figyelmem a céljaimról és nem fog korlátozni semmiben. Azt hiszem így a legjobb mind a
kettőnknek..remélem..



A nap pont úgy indult, mint bármelyik átlagos nap. Azonban a telefonom folyamatos pittyegésbe kezdett a reggeli készülődésem során. Amikor ránéztem a képernyőre Melissa arcképe mosolygott rám.

 

Olyan kíváncsi lettem mi történhetett, hogy még a reggelit is kihagytam és rohantam Melissa-hoz.Minden nap találkozunk ugyanis félúton, ahonnan együtt megyünk tovább a suliba. Úgy rohantam le a lépcsőn majdnem elestem, feltéptem az ajtót és kiléptem. Az idő csodálatos volt, pont egy pénteki naphoz méltó. Elindultam tehát a megszokott útvonalamon amikor a nevemet hallom, hogy valaki óbégatja. Hátranéztem, hisz még reggel volt és nem akartam, hogy az egész utca az én nevemre keljen..
Arthur rohant felém..szinte el sem hittem, mióta Jughead elköltözött eléggé elhidegültünk és szinte már alig beszéltünk, maximum az iskoláról, háziról.
-Macy!!! Várj egy kicsit kérlek!!
-Ne ordíts már! Az egész utca hallja! Mondjad..
-Figyelj..lenne pár kérdésem hozzád, nem bánnád, ha veled tartanák a suliba?-nézett kérdőn rám azzal a gyönyörű szemével..homlokán megcsillant az izzadság..Várta a válaszom..De mégis mit mondjak? Hisz Mel vár rám egy oltáris hihetetlen hírrel, ami mindenki életét megváltoztatja..állítása szerint..viszont  itt van velem szemben az egyik legmenőbb, legcukibb srác a városban, akivel már nagyon rég beszéltem és tőlem akar valamit kérdezni..Persze bármiről legyen szó nagyon kíváncsi vagyok..de valahol a lelkem
mélyén azért reméltem, hogy a téma esetleg Jug lesz.
-Hát figyelj..igazából Melissával találkozom, mindig együtt szoktunk a suliba menni és most pont szeretne valamit mesélni, de addig esetleg elkísérhetnél és elmondhatnád miről van szó ha úgy megfelel.
-Melissával??-lehet én láttam rosszul és csak a nap csillant meg a szemén, de esküszöm nektek felfigyelt..mintha megörült volna..vagy nem is tudom.
-
Igen..tudod a legjobb barátnőmmel.
-Jaja, persze tudom én..szóval vár rád..és szerinted bánná ha veletek tartanék?
-Nem tudom, mondom most valamit mesélni szeretne de majd megkérdezem, maximum majd később
mondja el miről van szó..de te mit is szerettél volna?-
úgy érzem egy kicsit elkanyarodtunk a tényleges témától..
-Ja, tényleg szóval..ugye te már elég régóta érdeklődsz az éneklés és a zene iránt, már ugye készítettél is
pár covert amit a Youtube-ra feltöltöttél és hát azért valljuk be elég jól sikerültek..szóval azt akarom ebből kihozni, hogy..vagyis..de ha elmondom ne kezdj el fejeket vágni és kérlek ne is mondd el senkinek..de tényleg senkinek..mert még igazából én sem vagyok teljesen biztos abban amit szeretnék..
-Arthur..kérlek, mondd már!-
bekanyarodtunk az utcába, ahol Melissával szoktunk találkozni, ez a gyerek meg nem tudja elmondani végre mit akar.
-Jó na, tehát az van, hogy mostanában én is eléggé elkezdtem érdeklődni ennek az irányába és mivel a
szüleim a sporton kívül nem hajlandóak másról meghallgatni és valószínűleg nem is engednék , hogy
ilyennel foglalkozzak, arra gondoltam megkérdezlek téged, hisz te eléggé benne vagy most ebben a
témában.-
az arca szinte teljesen vörös volt és nem attól mert annyira meleg volt..a srác totál zavarban volt. Kétségbe volt esve és nem tudta mihez kezdjen..Deee ha jól értelmeztem azt szeretné csinálni mint amit én!
-Várj, azt mondod te is énekelni szeretnél?
-Ki szeretne énekelni? Duetted lesz Macy??-
hallottam meg Mel boldog hangját a hátunk mögül. Arthur akkorát ugrott mintha megcsípte volna valami.
-Semmi..vagyis senki..amúgy is ne ijesztgessél már embereket..-mondta kissé túl erős hangszínnel Art.
-Elnézést kérek..nem állt szándékomban, nem tehetek róla, hogy van aki túl ijedős..
Mel hangjában felháborodást véltem felfedezni,bár volt pár valóság alapja annak amit Arthur mondott..én is nagyon megijedtem.
-Semmi gond Mel, örülök, hogy látlak, bánnád esetleg, ha Art velünk tartana?
-Nem, hagyjad Macy..nem is akarok inkább semmit, felesleges amit mondtam azt is felejtsd el kérlek..

Elrohant köszönés nélkül és pontosan fogalmam sem volt mi történik körülöttem az elmúlt pár percben. A mellettem lévő drága barátnőm hozott vissza gondolataimból aki végtelennek tűnő dühöngésbe kezdett.
-El sem akarom hinni..ekkora bunkó seggfejet..megjelenek erre lelép? Méghozzá annyi nélkül, hogy
császtok? Vagy valami? Hát nem gondolja...és a végén még én érzem magam rosszul..de én ugyan
nem...ezek miatt biztosan nem..komolyan mondom felháborító..ezek csak ahhoz értenek, hogyan kell
az ember teljes életkedvét elvenni!!
-Nem gondolod, hogy egy kicsit talán túlreagálod?-
olyan mértékű felháborodása volt, mintha ki tudja mit csinált volna szerencsétlen..jó tényleg fura volt kicsit hogy köszönés nélkül elviharzott de ennyire..
-Egyáltalán nem, amúgy is attól mert Jughead legjobb barátja nem kell bevédeni..
-Mi? Nem védtem be, csak úgy gondolom kicsit túlreagáltad a helyzetet..nem tudom miért nem tudtok
békén hagyni ezzel a Jug-os témával..
-Jó, ne haragudj, tudom érzékeny téma-
vigyorgott rám, azzal a sunyi vigyorával amit úgy utálok.
-Mindegy, csak töröld le a képedről ezt a mosolyt..tudod, hogy utálom mikor így nézel rám. Inkább
mondd már, hogy mi az az eget rengető hír amiről reggel írtál.
-Mindegy..már nem is érdekel..
-Mivaaan??? Egész reggel jöttek az üzenetek amikben azt hajtogattad micsoda híred van a számomra,
hogy nem fogom elhinni és a többi erre most közlöd velem, hogy mindegy..már nem is érdekel?
-Igen..mert lehet mindent teljesen félreértettem...és most ez így sz*r.
-De mit értettél félre? Miről van szó egyáltalán?-
úgy érzem teljesen elvesztettem a fonalat. Ma hülyét csinálnak belőlem az emberek..
-Tegnap ezt a levelet találtam a szekrényemben angol fakt után..-kotorászott kicsit a táskájában, majd kivett egy agyon olvasott levelet és az orrom elé dugta. Mel minden héten kap egy titkos levelet ugyanis az ő titkos hódolójától immár több mint fél éve és egyszerűen nem tudunk rájönni ki lehet az. A levélben ez állt: "Remélem ma rájössz ki is vagyok valójában, ha figyeled a jeleket, akkor biztosan""
-Igen? Eddig ez nagyszerű..és voltak jelek?
-Hát kérlek szépen..te jelnek vennéd, ha az este folyamán egy srác az összes instás képedet belikeolná?
-Persze..ha előtte egy ilyen levelet kapnák mint te akkor 100%. Ki volt??
-Na hát ez az...mert én is ezt hittem..de félreérthettem valamit de nagyon.
-Az után lett ilyen rossz kedved, hogy találkoztunk Arthurral nem?-
előfordulhat az, hogy Arthur Graham a titkos hódolója az én legjobb barátnőmnek?? -Ő lenne az??
-Dehogy is..-
legyintett egyet a kezével- mondom, hogy valamit nagyon félreértettem..egy ekkora seggfej, mint ő sosem tudna ilyen cuki sorokat kitalálni mint az én hódolóm..
Ha belegondolok nem lenne akkora nagy hülyeség, hisz ma reggel, ahogyan elkezdtem Melissáról beszélni, fellelkesült..lehet felteszek majd neki egy burkolt kérdést amiből kideríthetem, úgyis akarok még vele beszélni a mai dolgokról is. Addig nem mondok semmit Melnek, nehogy beleélje magát, hisz ő is és én is mindig elérhetetlen fiúknak tartottuk Arthurt és Jugot is. Már az is nagy szó volt nekünk, hogy jó barátoknak tekinthettük őket.
-Figyelj..erről a dologról mi nekünk még beszélni kell! Bármilyen jelet kapsz, azonnal szólj! Viszont
rohanok faktra..Pusszantás!!-
gyorsan megöleltem és rohantam órára..annyit beszéltünk, hogy észre sem vettük mennyi az idő..5perce becsengettek nekem meg Mr.Dawisonnnal van órám..meghaltam szerintem legalábbis a következő órán tuti én felelek ha még nem a main.
Micsoda egy nap..és még csak reggel 8 múlt...
************************************************************************************
Miután félholtan kicsoszogtam a dupla történelem faktomról, ahol az első óra fele arról szólt, hogy mi diákok mennyire felelőtlenek vagyunk és, hogy még annyira sem vagyunk képesek, hogy időben beérjünk az órákra..pedig ezeket a faktokat mi választottuk és legalább azokra időben érkeznénk..és még hasonló papolás..siettem a szünetre, ahol meg kell keresnem Melissát. Úgy tudom neki ilyenkor lyukas órája van második órában, szóval valószínűleg kint volt a városban. Leültem tehát a folyosón egy szimpatikus padra, ahonnan tökéletesen ráláttam a bejárati ajtóra, ki jön, megy.
Mikor már ott ültem 5 perce egy 10 perces szünetben, kezdtem megunni így írtam neki egy üzenetet, hogy hol van. Egyszer csak valaki megfogta a vállam és leült mellém. Mel volt az.
-Na végre! Hol voltál eddig? Itt várok rád már vagy 5 perce..mi bajod? Még mindig Arthur?-kérdeztem, mert látni lehetett, hogy még mindig ideges.
-Ne haragudj, de egyszerűen kikészítenek az emberek..kivételesen most , per pillanat, nem Arthur a gond. Hanem a kis barátnőnk, aki mindig mindenhol ott van és komolyan mondom nem tudom honnan, de ez a lány mindig tud mindenről..-ekkor leesett..Van ugyan is egy "kis barátnőnk", ahogy Mel fogalmazott, ő Wanda Tonkin..a szokásos "menő" csaj, aki tényleg mindig tud mindenről és senki sem tudja, hogy honnan. Lételeme szerintünk az, ha valakit megbánt, valakinek keresztbe tesz..élvezi és főállásban ezt csinálja. Na és ki ne felejtsem azt a szép kis háromszöget amiből nem tudok kikecmeregni..ugyanis Jug az ő barátja
volt majdnem 2 éven keresztül és amint Wanda megtudta, ezt sem tudom honnan, hogy nekem tetszik Jug, fő elfoglaltságában azon töri a fejét, hogyan tudna nekem ártani. Mikor Jughead bejelentette, hogy elköltözik, Wanda azt hitte miattam megy el és én üldöztem el. Azóta sem tudom, hogy elmondta e neki, hogy bele vagyok esve..elnézést..voltam..azt hiszem...
-Na mesélj! Mit csinált már megint?
-Hát kérlek szépen mentem a kisboltba, tudod ami itt van a sarkon, hogy vegyek magamnak kaját, erre ki ne lenne ott és persze, hogy felcsillant a szeme amint meglátott..És ha ő már meglátott nincs menekvés, te is tudod. Szóval odajött és kezdte megint a szokásos hülyeségeit beszélni. Közöltem vele, hogy inkább menjen el az utamból mert még vissza kell érnem a suliba szünetbe, hogy beszéljek veled..erre tudod mit vágott a fejemhez?
-Na??
-Hogy mész elmondani a kis teóriádat, hogy bejössz Artinak? Ezt ugye te sem hiszed el? Biztos te kellenél egy ilyen pasinak!-
mondta, kissé nyávogós hangon, ahogyan Wanda szokta..komolyan nagyon jól utánozza egyébként.
-Hogy mi? De erre te ma reggel gondoltál először nem? Hisz csak ma mondtad. Honnan tudna ő erről?
-Ez mindenről tud..de..jó na hát nem ma gondoltam rá először csak igazából eddig a "jó lett volna ha
ő lenne az" fázisban voltam..tudod..
de mondom tegnap este szinte az összes képemet belikeolta instán és pont előző este kaptam azt a levelet és én azt hittem tényleg ő az..de a reggel után már elengedtem.
-Na jó, miért nem mondtad, hogy erre gondolsz? Ki is tudnám neked őt deríteni. Tetszik neked?-
örültem meg, hisz olyan cukik lennének együtt és azt tudtam, hogy régen tetszett neki Art, viszont azóta már többször is hangoztatta, hogy nem tudja mi volt vele akkor, és hogy mi tetszett neki benne. Most mégis?
-Isten ments, hogy te intézkedj..mindent túlspirázol..ha akar valamit lépjen..elvileg ő a fiú vagy nem?. De mondom nem ő, hagyjál is ezzel. Amúgy meg nem..nem tetszik.
-Ahhaaaa...persze-
vigyorogtam rá úgy, ahogy ő szokott rám, csakhogy érezze a törődést.
-Amúgy is te sem vallod be, hogy 3 év elteltével is totál bele vagy esve Jugba pedig egyértelmű..
-Miért lenne az?
-Mivel 3 év eltelt és már vagy a fél iskola akart veled randizni és mindenkit elhajtottál..még a Flint is-
azt tudni kell, hogy Flin a focicsapat kapitánya és igen, jól néz ki de ennyi, szegénykém olyan kis buta..
-Az nem azért van, hanem mert nem tetszenek..de amúgy meg ne tereld rám a témát..inkább derítsük ki, hogy bármiről is tud Wanda, mi az és kinek mondta el eddig illetve hogy honnan tudja meg ezeket.!
-Oké. Igazad van, de ha legközelebb hozzám szól vagy megtudom, hogy elmondta bárkinek..istenemre
mondom megtépem.
-Szerintem sokan segítenének..-
nagy nevetésben törtünk ki és elindultunk a 3.órára. Szinte látom magam előtt..Mert hát valljuk be Melissa nem az a fajta lány aki az üresbe beszél, ő cselekszik, ezért is imádom ennyire.

Az osztályba belépve megpillantottam az ablak mellett Arthurt, aki csak nézett maga elé meredten. Úgy gondoltam, hogy igaza van Mel-nek és bunkóság volt az, hogy reggel köszönés nélkül lelépett, így odamentem hozzá, hogy megkérdezzem mégis mi volt a baja.
-Szia. Lenyugodtál már?
-Mi?-
úgy vettem észre kizökkentettem valami nagyon mély gondolatából, elsőnek szerintem meg sem értette mit akarok, így megismételtem hátha megkapom a viselkedésére a választ.
-Mondom lenyugodtál már? Elég fura volt, hogy otthagytál minket reggel köszönés nélkül, főleg úgy, hogy előtte akartál tőlem valamit, amit egyébként még meg sem beszéltünk.
-Ja, bocs, rájöttem, hogy volt valami elintéznivalóm suli előtt..A kérdésem pedig már nem aktuális, csak egy hülyeség volt, hagyjuk is.-
valahogyan mégsem éreztem azt, hogy így lenne. Reggel úgy láttam rajta, hogy igenis fontos neki az amit kérdezni akart..így nem fogom annyiban hagyni.
-Oké..de ha véletlenül újra aktuális lenne, szívesen meghallgatnálak és válaszolok-mosolyogtam rá.
-Rendben, kösz Macy..
Visszaültem Melissa mellé aki kérdőn nézett rám, hogy mégis mit akartam tőle, majd a kérdést kihagyva csak elmondtam neki miért rohant el reggel aztán tereltem a témát.
Az óra a szokásosan telt és hát igazából szinte a nap további részében sem ért már a reggelhez hasonló hír vagy váratlan történés így elindultam hazafelé. Az a sok diák aki velem jár egy iskolába, csak úgy özönlött ki az iskola kapuján..szinte el lehetett volna veszni a tömegben. Így a korábban folyamatosan figyelt Arthurt is szem elől veszítettem. Felhívtam anyát, hogy elindultam haza, majd a tudtomra adta, hogy egész este távol lesznek, mert egy céges buliba kell mennie ahová apát hívta el kísérőnek.. Legszívesebben áthívtam volna Mel-t egy csajos bulira, de eszembe jutott, hogy ő is megy el a szüleivel a hétvégére mamájához a közeli városba. Kénytelen leszek tehát magamnak elleni, majd a kutyussal játszok maximum, fagyit eszem és az összes sorozatomat ki fogom végezni szerintem egy este alatt.
Ezt a napot úgyis ki kell heverni valahogyan...
************************************************************************************
Már elmúlt 6 óra és megnéztem a Riverdale utolsó részeit, amivel le voltam maradva Meltől. Már éppen kezdtem volna bele az egyik új videómba amit majd fel szeretnék tölteni a Youtube-ra amikor jött egy üzi, egyből ugrottam..biztosan Melissa az újabb hírekkel!
Amikor feloldottam a telefont Arthur képét láttam meg, el sem hittem, gyorsan felnyitottam mit akarhat.

Szinte alig küldtem el az üzenetet amikor kinéztem az ablakomon, ami pont rálát Arthur-ék házára, mivel már jártam náluk, tudtam melyik szoba az övé, a villany lekapcsolódott.
És megszólalt a csengőnk..ez gyors volt.
Felvettem a mamámtól kapott szőrös mamuszom és elindultam a lépcsőn ajtót nyitni. Nagyon izgultam, pontosan igazából nem tudnám megfogalmazni mi miatt is..talán mert már olyan rég volt, hogy átjött csak úgy beszélgetni Art. Feljöttek bennem a régi emlékek amikor még mind a négyen itt voltunk a szobámba és arról beszéltünk mi lesz velünk pár év múlva. Megígértük, hogy sosem leszünk rossz kapcsolatba..erre itt van Mel és Art akikről nem tudom pontosan eldönteni milyen kapcsolatban is vannak egymással..
Art már velem is alig beszélt mostanában és akkor itt van Jug aki, velünk lányokkal már szinte nem is beszélt hónapok óta.. De most itt van az alkalom, hogy újra összehozhassam, ha nem is a teljes csapatot legalább Arthur részét.
Kinyitottam és a naplementében állt előttem azzal a félvigyorral a képén amivel Jug is le tudott bárkit venni a lábáról. Komolyan, hogy tudnak így nézni? Elveszted a fejed..
-Köszi, hogy átjöhettem
-Gyere beljebb
-mosolyogtam vissza rá és becsuktam magunk után az ajtót.
-Azta, de rég voltam ebbe a szobába-
szólalt meg amikor a szobámba belépett.

-Hát igen, szerintem amióta Jug elment nem is nagyon sűrűn voltál nálunk..
-Az ott mi?-
kérdezett, miközben a mikrofonom és a hangfalaim felé mutatott-A mikrofonod?
-Aha, pont most kezdtem el egy új dalt amikor írtál.
-Tényleg? Melyik dalt?
-Még titok, de Taylor Swift: Shake It Off
-Az jó kis dal, és van belőle már részlet?
-Hát van pár rész amit nem nagyon tudom még hogy legyen..
Egyszer csak átfutott az agyamon egy tökéletes gondolat, egy olyan tökéletes gondolat, hogy még én
magam is meglepődtem...Nekem tényleg elég nehezen ment ennek a dalnak a feldolgozása, erre idejött most hozzám Art, aki ha jól értelmeztem a reggelit, ezzel szeretne foglalkozni..talán tudna nekem segíteni.
-Nincs kedved esetleg segíteni benne?
-Komolyan? Én?-
annyira aranyosan reagált rá, hogy biztos lettem abban mit is akart tőlem kérdezni.

-Aha..valahogy azt érzem ezzel szeretnél foglalkozni és szerintem tudnánk egymásnak segíteni, ha neked is megfelel.
-Persze! Fhuuu..ez nagyon jó lesz..hallod..ááá-
úgy viselkedett mint egy kisgyerek aki megkapta a kívánt 
ajándékát karácsonyra. Nem bírtam vele, annyi ötletet adott hozzá, hogy meg sem tudtam szólalni..ez a srác egy tehetség, egyáltalán nem tenné rosszul ha ezzel kezdene foglalkozni. Az egyik részt nem tudtam felénekelni, így megkértem, hogy meg tudná e mutatni mire gondol..Elénekelt, nem többet, csupán egy sort..nem hittem a fülemnek. Az a hang belevéste magát a szívembe és a fejemből nem tudott kimenni..egyből tudtam, hogy ezt bele kell tenni a videóba..ez nem maradhat csupán háttérmunkába.
-Úristen Art..Elképesztő hangod van! És ezt te eddig, hogy tudtad titkolni előttünk?? Neked benne kell lenned ebben a videóban..mi lenne, ha megcsinálnánk duettbe?
-Áhhh..ha a szüleim észreveszik akkor nekem annyi Macy..
-Csak csináljuk meg, aztán ha kész majd megbeszéljük hogy feltesszük e. Kérlek!!
-Rendben!
Szinte egész éjszaka ezen dolgoztunk, beszélgettünk, nevettünk és egy tökéletes feldolgozást hoztunk
össze ketten. Igen, ez az a dolog ami már nagyon régóta hiányzott az én életemből..Art és a beteg humora, a hihetetlen megértése és most már, amit eddig nem tudtam..a tehetsége. Eldöntöttük, hogy egy cover mit sem ér videóklip nélkül így elkezdtünk minden ökörséget amit csináltunk felvenni, belevágtuk a feléneklés mellé és megszületett az eddigi legjobb videóm/ videónk.
-Kérlek szépen Art, ezt nekünk fel kell tenni! Ilyen jó cover-t még egyszer sem csináltam! Szüleid néznek Youtube videókat?
-Hát végül is ha belegondolok, nem nagyon jellemző..
Néztem rá azzal a nézéssel amivel pedig a csajok tudnak hatni a fiúkra..és sikerült, beleegyezett. Feltöltöttük együtt, majd az órára pillantva felpattant Art.
-Te jó isten! Már ennyi az idő?-az óra éjjeli fél 3-at mutatott..hogy szalad az idő, mikor az ember egy jó barátjával van.-Mennem kell! Mindent köszönök Macy! Tényleg..Kitalálok egyedül, jóéjt.-adott egy puszit a homlokomra, pont mint régen..istenem de hiányzott már..

Azt hiszem ezzel egy tökéletes befejezést adtunk ennek a napnak. ,,Néha az őrületben is van értelem"