,,Egyszer szeretni, ezerszer meghalni.."

Egész hétvégén Arthurral dolgoztam különböző dalokon, az egyik legjobb hétvégém volt. Rengeteget hülyültünk, beszélgettünk és nevettünk. Az egyetlen gondom az volt, hogy végig az eszembe volt Melissa, aki semmit sem tudott arról, hogy én az egész hétvégémet Art-al töltöttem..és hogy miért? Hát igazából azért, mert abból az lenne, hogy most miért csinálom ezt, meg tuti csak Jug miatt vagyok vele jóba. Erre nekem nincs szükségem, valamikor úgyis ki fog derülni, hisz a Youtube-ra feltöltöttük azt a videót és mivel a mamájánál nincsen net, nem valószínű, hogy éppen a videóimat nézegette azon a kis mobilnetjén. Hogy őszinte legyek, gondoltam már rá, hogy el kéne mondanom..de nem tudom, hogy is kezdjem..Lehet megvárom míg személyesen találkozunk és majd akkor tudatosítom a dolgokkal.A videónkra egyébként rengeteg pozitív komment és like jött és egyben, ahogy gondoltam, ez lett a legnépszerűbb videóm eddig. 

Éppen az informatika házit csináltam amikor kopogtattak az ajtómon. A szobába anya lépett be széles mosollyal az arcán.

-Szia édesem! Látogatód van.-az arckifejezéséből pontosan tudtam, hogy Art jött. Anya mindig is őt bírta jobban a két fiú közül merthogy ő tisztábban látja a dolgokat, amiben van valami, hisz ott van a drágalátos Wanda, akit Arthur sosem szívlelt ellenben Juggal aki 2 évig együtt volt azzal a hárpiával. 

-Rendben, mindjárt megyek.

Már ment volna ki a szobából amikor azért visszaszólt, hogy nagyon örül neki, hogy megint ilyen sokat beszélünk. Rámosolyogtam, ki is ment, én pedig gyorsban megfésülködtem, hogy ne nézzek azért úgy ki mint aki most kelt fel 100 éves álmából és mentem le a hallba.

Amint megpillantottam, elöntött egy meleg érzés, ott állt enyhén, de nagyon beállított kócos hatású hajjal, fehér polójára pedig egy szürke ujjatlan melegítőt vett fel. Anya már szinte a fél konyhát kivitte neki, hogy egyen és igyon. Egyszerűen nem bírok vele, bárki jön hozzám megetetné vele még a tálat is. Egyébként nagyon aranyos, csak kicsit erőszakos már néha.

-Artikám egyél ebből a kis finom süteményből, én csináltam az én Macymmel. Igazán jól süt a drágám, csak megsúgom, hogy nagyon jól jár vele majd a jövendőbelije.-igazából nem tudtam, ezek után, hogy be merjek e menni a konyhába..

-Rendben, köszönöm, megkóstolom..egyébként egyet értek magával. Tényleg nagyon jól járnak majd vele.-ennek a hallatán már azért jobb volt a helyzet, Art tudja milyen anya és tudja mit kell neki mondani ahhoz, hogy ne zaklassa őt tovább. Meg hát őszintén..nem is merne mást mondani neki.

-Itt a felmentősereg-mosolyogtam Art-ra. Mire anya mit sem értve nézett minket, Arthur pedig elnevette magát.

-Köszönöm a süteményt, nagyon finom volt-nézett rám. Elköszöntem anyától és elindultunk sétálni. Megbeszéltük tegnap, hogy elmegyünk beszélgetni és sétálni, ki szerettem volna ugyanis deríteni Mel-nek, hogy ő e a titkos hódoló, hisz még ha meg is haragszik amiért vele töltöttem a hétvégét és ezt nem mondtam el neki korábban, akkor is tudok egyensúlyt teremteni, ha meg tudom neki mondani ő e az a nagy Ő. 

Már szóba jött a suli, a tanárok, mindenféle hülyeség. Leültünk egy padra a közeli téren. Úgy gondoltam, hogy talán most lesz a megfelelő alkalom megkérdezni, mire megelőzött és ő lepett meg engem egy kérdéssel..egy olyan kérdéssel ami nagyon megdöbbentett.

-Figyelj Macy..egy kérdésem lenne..Nem nagyon jött még szóba és ugye régóta abszolút nem is nagyon beszéltünk, nemhogy ilyesmiről..de már elég régóta érdekelne a válasz..Szóval az lenne, hogy miért nem válaszoltál azokra a levelekre, amiket Jug küldött neked? Megbántott valamivel?

-Mi?? Milyen levelekre?-levelekre?? Egyetlen egy levelet sem küldött nekem Jug, amióta elment..ezért is esett ennyire rosszul. Egyszer kb. 2 éve volt, hogy kaptam tőle egy üzenetet face-n, hogy attól mert elköltözött, nem kéne bunkónak lennem és semminek néznem. Már akkor sem értettem miről beszél..lehet ehhez van köze?

-Hát amikor elment Jug, utána olyan 1 évig szinte minden héten írt neked egy levelet és te egyre sem válaszoltál..mondta nekem, hogy kérdezzem meg van e valami bajod vele, vagy hogy megbántott e valamivel, de ugye akkor mi is rosszban voltunk szóval nem tudtam.

-De Art...én egyetlen egy levelet sem kaptam Jug-tól..

-Egyet sem???-látszólag teljesen le lett döbbenve és nem tudta egyikünk sem, hogy mi is van akkor.

-Egyet sem...de milyen levelet írt nekem? És akkor miért nem írt face-n?

-Egyszer említetted amikor nálatok voltunk, hogy nagyon szívesen visszamennél abba az időszakba, amikor még csak leveleket tudtak írni és nem voltak elektronikus eszközök. Ezért eldöntötte, hogy ő írott formában fog neked üzengetni..amikor már a sokadik levelére sem kapott választ, azt hitte, hogy haragszol rá és inkább nem akart már zargatni, ezért nem írt akkor face-n.

-Úristen..-hogy lehet valaki ennyire cuki?? Megjegyzi mit mondtam egyszer egy játék során és direkt ír nekem leveles formában..de akkor miért nem kaptam őket meg? Hova tűntek?-Hol lehetnek ezek a levelek akkor? Van, hogy egy levél elkallódik..de ennyi...

-Ezt ki kéne deríteni akkor..Ez egy hatalmas félreértés Macy..3 éve nem beszéltek mert mind a kettőtök azt hiszi a másik haragszik rá..

-Figyelj, nem bánnád, ha most hazamennénk..hátha anyáék tudnak valamit ezekről..-reméltem, hogy nincs igazam és nem ők állnak mögötte. De apa nagyon haragudott rá sokszor..leginkább mert csak annyit látott, hogy én sokszor voltam rossz kedvű, akkor amikor Wandával láttam, illetve amikor nem tudtunk találkozni vagy nem írt..

-Persze, menjünk..úgyis el kéne intéznem valamit! Hívjál minden féle képpen, ha megtudsz valamit.

Amikor beléptem a házba, hallottam, hogy mind a ketten a konyhában vannak, így gondoltam most vagy soha. 

-Meg is jöttél? Ugye nem vesztetek össze megint?

-Dehogy is, csak volt valami elintézni valója..és igazából kérdezni is szeretnék valamit tőletek.-felültem a pultra és néztem a kérdő tekinteteket.-Az lenne, hogy megemlítette Art, hogy nekem Jug leveleket írt és küldött az első évben szinte minden héten ami után elment..de én nem kaptam egyetlen egyet sem..és csak meg szeretném kérdezni, hogy esetleg nem e tudtok valamit erről?

-De hát kislányom! Hogy gondolod? Azt akarod mondani, hogy mi nem adtuk neked oda ezeket? Szerinted meg tudnánk tenni akkor amikor láttuk, hogy teljesen odáig voltál azért a fiúért, ki voltál borulva és teljes depresszióba kerültél ami után elment..?-háborodott fel anya elég egyértelmű tehát, hogy nem ők lesznek a sztoriban benne..de akkor mi..vagy ki?

-Sőt..azért haragudtam a kis hülye gyerekre, mert nem írt neked egyetlen egy üzenetet sem..mintha meg lennél szűnve. Előtte meg szinte minden nap itt volt nálunk. Örültem volna neki ha végre kapsz egy életjelet róla..-tette hozzá édesapám, aminek egyébként nagyon örültem, hogy ezt mondta. Csak nem utálja annyira..

Úgy gondoltam, hogy felmegyek és felhívom Melissát, erről tudnia kell mindenképpen! Bocsánatot kértem tehát a feltételezésem miatt és felcaplattam a szobámba. A telefonom képernyője viszont már villogott. "Melissa képfájlt küldött".

 

Nem jutottam szavakhoz!! Úristen..ez tényleg ő..és valóra vált az egyik legnagyobb álma, hogy címlapra kerüljön egy modell újságban!! Legszívesebben felhívtam volna..szorosan magamhoz öleltem volna és megkérdeznék minden apró kis részletet mi történt vele eddig.. De ez nem lehetséges..valaki vagy valami miatt, és most ez a hihetetlen srác azt hiszi hogy egy bunkó csaj vagyok aki besértődött, mert a legjobb barátja elköltözött, hogy valóra váltsa az álmát. Pedig erről szó sincs..persze nagyon fáj hogy olyan messze van és nem láthatom minden nap, nem beszélhetek vele és nem ölelhetem meg..nem kapom meg tőle is a kis homlok puszimat amit minden áldott nap megkaptunk Mellel együtt..de a legboldogabb ember vagyok, hogy tudom a legjobb dolga van most és azzal foglalkozik amivel mindig is szeretett volna. ,,Van, hogy muszáj elveszítenünk valamit, hogy megértsük a jelentőségét".

Azt hiszem most egy nagyon hosszú beszélgetésben lesz részem Melissával..

 

Megosztás a facebookon