,,Mindenkiben két farkas lakozik. Mindkettő éhezik. Az egyik farkas dühös, irigy, öntelt. A másik őszinte, kedves. Minden egyes nap harcolnak, de nem a jobb farkas győz, hanem az, amelyiket táplálod."

Szinte egész éjjel Jugheaddel beszélgettem. Sosem akartam abbahagyni, annyi mindent meg kellett beszélnünk és annyi mindenről lemaradtunk a másik életéből. Elmesélete, hogy rengeteg modellügynökségnek tetszett az önéletrajza és, hogy nagyon sok helyre szokták hívni. Nagyon boldog, hogy sikerült egy címlapra felkerülnie és azóta még többen keresik fel. Sok új ismerőst és barátot is szerzett, de azért bevallotta, hogy a mi hiányunk által keletkezett űrt egyikük sem tudja betölteni. Bevallotta, hogy minden egyes Youtube videómat megnézte és mindenkinek megmutatta. Na meg persze azért megkaptam, hogy ő megmondta, hogy tehetséges vagyok és ha ő nincs akkor el sem merem kezdeni, hisz ő szajkózta minden egyes nap, hogy neked ezzel kell foglalkozni. És végül is ha belegondolok teljesen igaza van. Miatta kezdtem el és miatta változott meg a gondolkodásmódom. Elkezdtem hinni magamban, egy visszahúzódó lányból, aki még a saját osztálya előtt sem mert kiállni egy-egy prezentáció alkalmával, lett egy nem mondom, hogy teljesen magabiztos és nyitott ember, de biztosan állíthatom, hogy egy pozitívabb és magabiztosabb lány. Aki ki meri tenni egy közösségi portálra a videóját, hogy bárki meg tudja nézni és bárki véleményt tudjon róla mondani. Egy olyan lány aki felvállalja a véleményét és nem bújik el, ha ki kell állni magáért vagy a barátaiért. Igen, nekem is jobban tetszik ez a Macy.

Reggel ugyan álmosan, de rettenetesen boldogan keltem. Csak Jugra tudtam gondolni. Alig vártam, hogy felhívjon amint csak tud, hiszen a telefonszámom megváltozott és tegnap megadtam neki. Azt mondta ma felhív! Elkészültem és másodpercek alatt eltűntem otthonról. Arthur abban a pillanatban jött ki a házból, ahogy én odaértem az ajtó elé és köszönés nélkül olyan erősen megöleltem, hogy valószínűleg egy kis idő után már kapkodta a levegőt. 

-Istenem Art! Én annyira szeretlek! Annyira aranyos volt tőled, hogy egyből felhívtad Jug-ot!

-Ugyan már! Ez egyértelmű volt számomra, hisz egy hatalmas félreértés történt köztetek. De indulunk? Szerintem Melissa már vár minket.-vett egy nagy levegőt miután elengedtem és el is indultunk.

Melissa tényleg ott várt már minket egy ideje, de nem volt mérges. Egyből faggatni kezdtek engem, hogy mik voltak a témák miket beszéltünk meg és hogyan lesz ezután. Hosszas beszélgetés volt, olyan gyorsan eltelt az idő, hogy már az iskola folyosóján álltunk amikor Mel megpillantotta Wanda-t.

-Ott van az a kis..-inkább ki sem mondta, szerintem mindenki ugyan arra gondolt amire ő.

-Mindjárt jövök..-indultam meg Wanda felé és csak egy halk o-o-t hallottam Arttól. Valószínű tudta mi fog következni. Nem akartam nagy balhét, hisz egy iskolában vagyunk vagy mi és az igazgatónál sem szívesen kötnék ki, így a tervezett "megtépem ezt a keselyűt" indulatomból, lesz egy számon kérő beszélgetés...sajnos..

-Szia Wanda, beszélhetnénk négyszemközt? 

-Én mindent megosztok drága barátnőimmel, szóval mondd csak nyugodtan itt.

-Rendben. Szóval az van, tegnap mentem a szekrényemhez, csak nem figyeltem így a mellette lévőt nyitottam ki véletlenül. A lényeg, hogy abból meg kiesett minden ami benne volt. Egy csomó lap meg minden. Viszont amire figyelmes lettem, az egy levél volt, pontosabban rengeteg levél. 

-És ez engem miért is izgatna?-kérdezte flegmán. Azt hittem képen törlöm..hogy ekkora arca legyen valakinek. Teszi itt a hülyét.

-Azért, mert nekem volt címezve..az összes. Méghozzá én ezeket a leveleket sosem kaptam meg, szóval eléggé megleptek. Jug írta nekem miután elköltöztek. Arthur pedig azt mondta, hogy te szoktál a legtöbbet abba a szekrénybe pakolászni. Így nem tudsz erre nekem magyarázatot adni, miért is voltak ott azok a levelek?

-Egy, engem teljesen hidegen hagy ki írt neked és mit. Kettő, nem elég, hogy kinyitod más szekrényét, még el is olvasod a benne lévő leveleket? És ha nem is neked szólnak? Ezt jelentenem kéne drága..-MI???? Ez komoly? Még én fogok belőle rosszul kijönni? Az eszem megáll....

-Nem tudsz rendes magyarázatot adni?

-Na idefigyelj, nekem nincsen sejtésem hogyan kerülhettek ezek a nagyon érdekes levelek abba szekrénybe, de ha nem tudnád rajtam kívül a fél iskola pakol bele, így mehetsz és végigkérdezhetsz mindenkit ha akarsz, addig én szólok az igazgatónak, hogy személyes jogot sértettél, illetve akartál megsérteni. Na halika!. -azt hiszem rosszul leszek. Itt hagyott azzal, hogy még Ő szól az igazgatónak..

-Na?? Mit mondott??-kérdezték egyhangúan Mellék.

-Azt hiszem ma később megyek haza mint ahogy terveztem...

-Miért?

-Wanda elment szólni az igazgatónak, hogy én személyes jogokat akartam megsérteni azzal, hogy beleolvastam abba a levélbe, ami egyébként igaz..de kiderült, hogy az enyém és most...ááá..mit csináljak? 

-Basszus.erre nem is gondoltunk, ne félj Macy, együtt néztük meg. Többet nem hagyjuk cserben egymást, itt vagyunk veled, hárman nézünk szembe bármilyen büntetés is lesz ebből. Wanda nem ússza meg, teljesen biztos vagyok benne, hogy ő volt. Másnak nem volt indoka ilyet tenni.-nyugtatott Art. Nagyon jól esett, hogy itt maradnak velem és támogatnak. Másrészről pedig egyetértek vele..csakis Wanda tehette. Ez pedig ha kiderül, neki nagyobb baja lesz belőle mint nekünk. Csak valahogyan be kéne bizonyítani.

Magyar órán ültünk, amikor a suli összes hangszórójában megszólalt az igazgató hangja..rosszat sejtettem. "Macy Adams, kérem fáradjon az irodámba" ..És telitalálat. Hirtelen mindenki rám nézett, a tanárnő is csak egy laza fejmozdulattal tudatta velem, hogy menjek. Art és Mel csak aggódva figyelték ahogyan távozom, majd Art szájáról le tudtam olvasni, hogy a szünetben azonnal jönnek. Mielőtt az ajtón kiléptem volna, még visszapillantottam az osztályomra és ott volt a drága Wanda, aki az összes álszent barátnőjével csak sunyin vigyorgott... Odaértem az igazgatói elé és a szívem egyre gyorsabban vert..itt tanulok már lassan 6 éve és még sosem hívtak személyesen engem az irodába. Mit mondjak neki? Teljesen jogos a vád, nem szabadott volna elolvasnom azt a levelet, de akkor is..nehogy már még én jöjjek ki ebből rosszul..hisz nem én loptam el valakinek a leveleit és dugtam el előle majdnem 3 évig..Erőteljesen bekopogtattam, majd az "Igen tessék"-re benyitottam. A szobában jelentősen melegebb volt mint a suli bármely pontjában, a szűk helységben mindenhol szekrények és asztalok voltak. Az ajtóval szemben helyezkedett el az igazgatónk asztala, ahol ott ült Mrs.Silverman és szemüvege felett nézett ki rám.

-Tessék csak, fáradj beljebb. Ülj csak le Macy.-mutatott az asztal előtt kikészített székre, ami sokkal kényelmetlenebbnek tűnt mint az ő bársonyos ülőkéje. Úgy éreztem magamat, mint egy bűnöző, akit most fognak kihallgatni.

-Kérem igazgatónő, én meg tudom magyarázni

-Természetesen. Épp ezért nem is szóltam a szüleidnek. Ismerlek Macy, sosem keveredtél bajba, mindig segítettél az osztálytársaidnak és megbízható voltál minden tekintetben. Jól tanulsz jelenleg is és rendszeresen jársz iskolába. Épp ezért volt nehéz elhinnem amit Wanda mesélt nekem a szünetben. Elolvasni egy levelet ami más szekrényében volt? Macy, ez jogokat sért.

-Tisztában vagyok vele, és felelősséggel vállalom a büntetésemet, de kérem, Wanda volt az, aki ellopta tőlem ezeket a leveleket, ezek nekem szólnak. Jughead írta őket nekem, mikor elköltöztek. Nagyon hiányzott, nagyon rosszul viseltem mikor elment, hisz tudja. Szükségem lett volna rájuk.

-Na várjál, ezekről én nem tudok..-láthatólag a drága királylány csak azt a részét mesélte el a történetnek, amivel nekem árthat. Mindent elmeséltem, mi és hogyan történt. Majdnem 20 percig beszéltünk, majd megegyeztünk abban, hogy plusz órákban bent kell maradnom jövőhéttől korrepetálni a kisebbeket és akkor nem lesz semmi más következménye ennek. Viszont Wandával csakugyan lesz egy elbeszélgetés, aminek alig várom már a végkimenetelét. 

Kicsöngetéskor végeztünk is, így amikor szembekerültem a folyosón Mellékkel azonnal elmeséltem nekik mik történtek benn. Jobb is, hogy nem folytak bele. Nem akartam őket is bajba sodorni, a kisebbekkel pedig amúgy is szeretek foglalkozni, így nem is bánom ezt a fajta "büntetést". Vettünk egy forrócsokit és elindultunk haza. 

Mivel mindent megosztok édesanyámmal, ez sem maradhatott ki, akármennyire is szégyeltem valamilyen szinten magamat. Felültem hát a megszokott kis konyhapultra a tűzhely mellett és átbeszéltük a dolgokat. Anya mindenben egyetértett velem és azt mondta ő is mindent úgy tett volna mint én, így hát megnyugodtam. Épp elküldött, hogy most már menjek fel és tanuljak amikor is megszólalt a telefonom. Lepattantam a pultról és azonnal a mobilomhoz rohantam. És ott villogott a Juggy név fényesen.

-Ki az?- mivel tudtam, hogy anya úgysem engedné, hogy felvegyem addig amíg nem tanultam meg teljesen, csak annyit mondtam neki, hogy Mel az, aki csak valószínűleg a házi miatt hív. Felrohantam a szobámban, behajtottam az ajtómat. Rápattantam az ágyamra, ahol sikeresen a lábamat is bevertem a nagy izgalmamban, nem is én lennék. Megszorítottam a tőle kapott szülinapi párnámat és rányomtam a zöld színű telefon jelecskére. A szívem a torkomban dobogott.

-Tessék?

-Jó estét hölgyem! Remélem nem zavarok..-szólalt bele azon a csodálatosan mély hangján a telefonba. Majd elájultam,nem bírtam válaszolni. A boldogságtól bekönnyeztem..talán mostanában túl érzékeny lettem..

-Úristen de hiányoztál!!-gondolkodás nélkül jött ez a mondat, hisz alig vártam, hogy ezt tudassam vele. 

-Te is nekem bolondom! Mi van veled?

-Hát hosszú napokon vagyok túl az is biztos..-a hangjától minden gondomat elfelejtettem, messze van tőlem, de akkor is azt éreztem itt van mellettem, érdeklődve hallgatja mik történtek velem és segít ha gond van. Elmeséltem hát neki minden egyes bajomat, örömömet mindent ami eddig történt velem és nem tudtam vele megosztani, majd ő folytatta és én csak hallgattam a történeteket amiket átélt. Azt a sok ármányt amivel minden egyes nap szembesülnie kellett és kell, a rengeteg munkát amit belefektetett egy-egy feladatba. Csodáltam, hogy ennyi mindent elért ebben a pár évben. Elképesztően büszke vagyok rá...Órákon keresztül tudtam volna még vele beszélni, de sajnos muszáj volt tanulnom, mert holnap rengeteg számonkérés lesz..Fájó szívvel de le kellett tennem. Viszont a vigyor ott volt egészen addig az arcomon amíg le nem csuktam a szemem és el nem aludtam. 

"Te vagy a lehető legjobb hatással rám. Szükségem van rád, mert jó vagy, és szükségem van a jóságra, mert anélkül iszonyú nagy a sötétség.."

Megosztás a facebookon

,,Minden ember, aki úgy érzi, hogy az egyetlen mód, hogy hatalmas legyen, az, hogy másokat bántson, szánalomra méltó."

Tegnap nagyon sokáig fenn voltam az Arthurral való beszélgetésünk után.. Majdnem fél 3 volt mire el tudtam aludni. Reggelről pedig mint aki 3 hete nem aludt egy jót. A tegnapi sírás miatt a szemem be volt dagadva, a festék, akár egy pandán, szétkenődve és a hajam is össze vissza állt. Pontosan még nem döntöttem el, hogy tudom magamat összeszedni, ilyen álmosan..hogy talán vállalható legyen a kinézetem.

Anya szerencsére nem vette észre tegnap, hogy későn értem haza, így az érzelmi kirohanásomról sem tud. Valószínűleg akkor ma elkésnék, mert amellett, hogy egy normális külsőt kell varázsolnom ebből amit a tükörben látok, még anya is addig faggatna amíg nem tud mindent. Annyi minden kavargott a fejemben..Art, Mel, Jug és Jug rejtélyes levelei..hogy hova kerülhettek 2 éve..az a rengeteg levél..Ezekre nekem választ kell találnom, de nem egyedül. Ezt egyedül nem tudom végig csinálni. Akkor is összehozom ezt a régi csapatot. Még ugyan nem tudom, hogyan de összehozom..szükségem van rájuk.

Miután elkészültem és kiléptem a bejárati ajtón, arra gondoltam Art ablakára pillantva, ahol még égett a villany, szóval még itthon van, hogy elhívom, jöjjön velünk ő is. Aztán Melnek valahogy elmagyarázom..csak ne kapjanak megint össze mint a múltkor. Tehát odaléptem az ajtajuk elé és kopogtattam. Kicsit azért a remény sugara bennem volt, hogy nem a szülei nyitnak ajtót, hanem ő, mivel nincs kedvem megint azokhoz az arckifejezésekhez, szemforgatásokhoz amit a tegnapi nap folyamán intéztek felém.

Kisebb motoszkálást hallottam az ajtó mögül majd a kulcsot, ahogyan a zárban elfordul. Az ajtó kinyílt és Arthur rettenetes álmos kinézettel pillantott rám. Látszólag kevesebbet aludhatott mint én..és később is kelhetett, mert nem igen volt még indulásra kész.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá-Indulsz már a suliba? Mert arra gondoltam, mehetnénk együtt.

-Jó reggelt, öhmm..hát még nem igazán vagyok kész, amint látod-mutatott végig a kinézetén, ami egyébként még így is jól nézett ki, kis cuki feje volt álmosan-de ha tudsz egy 5 percet várni, gyorsban felöltözöm és szívesen megyek..de Mel?

-Hát ő is biztosan szívesen lát majd

-Nem is tud róla?

-Hát majd megtudja, ezzel ne foglalkozzál, jössz velünk, nincs kifogás. Gyorsan menjél öltözz fel.

Kicsit gyanakvóan rám mosolygott és felszaladt a szobájába. Én e közben nézegettem a családi fotókat, díszeket a szobában. Rengeteg kis dísz van a komódon. Gyertyák, képek, tollak, papírok, naptár..minden megtalálható ott. Már a sokadik fotót néztem, amikor hallottam lejönni a lépcsőn Arthurt. Tényleg gyors volt..ha nekem csak eddig tartana..

-Na, indulhatunk

Útközben dobtam egy üzenetet Melnek, hogy ne akadjon majd ki és minden elmesélek neki. Nem sokra rá meg is értette.. Ott állt a szokásos helyen, ahol mindig találkozunk. És kicsit értetlenül a helyzet előtt.

-Szia!-öleltem meg és a fülébe súgtam-szüksége van ránk Mel..kérlek..-Éreztem, ahogy enyhén bólintott egyet..annyira megkönnyebültem..

-Sziasztok, mi újság? Te Art? Hogyhogy itt?

-Szia Melissa..Macy hívott, hogy tartsak veletek, zavarok?

-Nem, gyere nyugodtan.-mind a kettőjükre pillantottam és éreztem, hogy egy előrelépés volt a tervemben ez a meghívás.

Az út jókedvben és beszélgetésben telt el. Nem jött szóba semmilyen probléma vagy olyan dolog ami miatt össze lehetett volna veszni és ez valószínűleg annak köszönhetem, hogy komolyan vette Mel azt, amit mondtam neki. Ebből is látszik, hogy még mindig nagyon fontos neki Art.

Amint elköszöntünk Arthurtól és elindultunk a büfé felé megvenni a szokásos reggeli forró csokinkat, egyből faggatni kezdett Mel.

-Naa..mesélj már! Mi történt vele?

-Hát ugye az egész hétvégét vele töltöttem, nagyon jól megvoltunk és egy csomót beszélgettünk meg röhögtünk. Viszont csináltunk egy közös videót Youtube-ra..amit egyébként mindenképpen nézzél meg mert ennek a srácnak isteni a hangja!..

-Na várjál..-szakított meg Mel..na igen azt hittem kis naiv, hogy gyorsan elhadarom majd és észre sem foga venni.-Azt mondod, Art tud énekelni??

-Nem is akárhogy!

-Na jó, ezt mindenképpen megnézem! Veled együtt! Majd talán bioszon..ott úgysem kell figyelnünk annyira..Na de folytasd, igen?

-Szóval, tegnap este gondoltam átmegyek hozzá, mert beszélni akartam vele sok dologról. Viszont az ajtójukhoz érve, hallottam, hogy a szüleivel veszekszik miattam, vagyis nem miattam, hanem a videó miatt amit együtt csináltunk, merthogy nem akarják, hogy ilyennel foglalkozzon..De azért bekopogtattam..ahogy felmentünk a szobájába, szinte szó sem esett az odalent történtekről, viszont lehetett látni rajta, hogy kivan. Erre én hülye, még elkezdtem faggatni a régi dolgokról..ami miatt végül is haragudtunk rá.

-Pontosabban inkább haragszunk..jelen időben.

-Én már nem..mivel tegnap kiakadt nekem Arthur, elmesélt mindent, hogy mit miért csinált és Mel, jobban megviseli Jug költözése mint gondoltuk..Borzasztóan hiányzik neki, és nagyon kivan miatta. Sírt ..érted? Az én vállamon sírt..mikor még az életben nem láttam őt így és borzasztó érzés volt ilyen szomorúnak látni..

-Arthur sírt? Akkor már tényleg ki lehet..Szegényem..és mit mondott miért csinálta ezt az egészet?

-Azt inkább ne itt..túl sok a fül..-utaltam leginkább Wandára, aki mindenhol ott van..vagy ha nem is ő akkor valamelyik szánsegédje..

A forrócsokit megittuk és mentünk az órákra. Harmadik szünetben, az ebéd szünetben, láttam, hogy Melissa odament Arthurhoz, ezért úgy döntöttem nem is zavarom őket a jelenlétemmel, hisz már nagyon, de nagyon rég ment oda bármelyikük is a másikhoz, csak úgy beszélgetni. Egyébként, hozzá kell tennem, hogy egész nap jönnek a gratulációk a videó miatt, hozzám és Arthoz is rengetegen odajöttek már..na jó Arthoz talán többen..de ez érthető azért. Biztosan nagyon élvezte, hisz ki ne élvezné ha halálra dicsérik.

A szekrényemhez kellett mennem, mert a matek házim ott volt, így szépen meg is indultam feléje. Annyira bele voltam feledkezve a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy nem az én szekrényemhez léptem oda. A zárak nem éppen a legmodernebbek ebben az iskolában így az könnyen le is járt. De azért erről túl könnyen leesett, mintha csak dísznek lett volna rajta.. Csak akkor vettem észre, hogy nem jó a szekrény amikor rengeteg lap és könyv hullott ki rám. Hatalmas felfordulás volt benne. Gyorsan, mielőtt meglátta volna a tulajdonosa (bárki legyen is az, hisz alig láttam, hogy valaha kinyitották volna ezt a boxot) felkaptam mindent, ami a földre hullott és gyorsan rakosgattam vissza.

-Macy..mit csinálsz?-hallottam magam mögött a nevetést. Melissa és Arthur jöttek felém. Az ütő is megállt bennem, úgy megijesztettek.

-Öhhm..semmit, csak gondolkodtam és rosszat nyitottam ki..Csak ebből meg kihullott minden..

-Várj segítünk..de, hogy tudtad kinyitni?-kérdezte meghökkenve Mel.

-Ezt nem lehetett nehéz..Évek óta nincs tulajdonosa..igazából már mindenki pakol bele mindent. Leginkább mondjuk Wanda használja, mert ide rakja ami már nem kell neki, hogy a smink cucca beférjen a sajátjába..-forgatta a szemét Art. De jó..remélem pont Wanda fog erre jönni..

-Ezt nézzétek! Csak nem szerelmes levelek? Huuu-Vett fel egy csomó levelet Mel a földről és boldogan lóbálgatta..

-Szerintem inkább csak pakoljuk vissza..az kell, hogy erre jöjjön pont az akié ezek..és reméljük nem Wandáé..

-De egyet azért adjál már..-röhögve vett el egyet Art..de kit is akarok becsapni, mindenkit érdekelt kié lehet és mi állhat benne.

Zsebre tett tehát egyet, gyorsan bepakoltunk és bementünk egy üres osztályterembe, ahol nyugodtan, zavarás nélkül el tudjuk olvasni mi állhat benne..igen, tudom, hogy nem helyes..de most komolyan kit ne érdekelne? 

A levél viszont egy olyan személynek szólt, akire mindannyian utoljára tippeltünk volna..nekem..

,,Drága Macy!

Már sokadik levelem írom neked, és valóban remélem, hogy nem haragszol rám valami miatt, és leginkább amiatt, hogy elköltöztem.. Rettenetesen hiányoztok..hiányzol. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem hallok felőled semmit és nem tudom mi van veled..eltelt már fél év és semmi..

Ha nem is válaszolsz, ígérj meg nekem valamit. Mindig te vigyáztál ránk igazából és segítettél mindannyiunkat. A legnagyobb segítség most Arthurnak kell..Azt hiszem, hogy nagyon nagy bajba keveredett. Nem ír vissza és a legutóbbi beszélgetésünk során sem éreztem, hogy túlságosan józan lenne, illetve, hogy az utolsó beszélgetésünk alkalmával is összevesztünk nem szolgál nekem túl nagy nyugtatással. Kérlek csak figyelj rá! Természetesen nagyon vigyázzál Melissára és persze elsősorban magadra!

Miattam nem kell aggódni egyikőtöknek sem, én nagyon jól megvagyok és már majdnem az összes modellügynökségnél jártam beadni az önéletrajzom. Úgy tudom, hogy holnap fognak a legtöbb helyről visszahívni, így majd a jövő heti levelemben megírom mi történt. 

Reménykedek a válaszodban, de tudd, hogy nagyon szeretlek és semmi féle képpen nem akarok tőled eltávolodni a km-ek ellenére sem..

Puszil, Jughead♥"

 

-Ez......az amire gondolok???????-bökte ki végül Mel, a hatalmas csönd után ami a levél befejeztével szállt meg minket..nem tudtam mit mondjak..egyszerűen csak nézetem a sorokat és újra és újra olvastam..Nem bírtam tovább és zokogásban törtem ki..

Jug..Annyira aranyos és annyira figyelmes volt mindig mindenkivel. És azt mondta, én vagyok az aki mindig vigyázott rájuk? Én? Aki 3 éve nem beszélt a legjobb barátjával, aki egyébként a szomszédja? Azért mert nem engem vígasztalt? Szégyeltem magamat..mérhetetlenül szégyeltem és nem tudtam abbahagyni.

-Macy, ne sírjál, kérlek..-próbált nyugtatni Art..kevesebb sikerrel.

-Arthur én úgy sajnálom..mind a kettőtök bízott bennem és én elbuktam.

-Ugyan már! Ne hülyéskedj! Mind a hárman ki voltunk. És mindenki saját magával volt elfoglalva..mindenki elbukott nem csak te..

-De mielőtt most erről beszélnénk..Macy..ez a levél mit keresett egy iskolai szekrényben?-a sírást azonnal abbahagytam..ez itt a lényeg, amit Melissa mond..hisz akkor itt van a rejtély megoldása..ott lehet a többi levél is..

-WANDA!!-tört ki mindannyiunkból egyszerre a valószínű válasz..az a kis.......Na ezt nem ússza meg! Csak találkozzak vele valamikor..

Mielőtt viszont folytattuk volna a nap további részét, kinyitottuk újra a szekrényt és megkerestük az összes nekem címzett levelet ami csak benne volt. Rengeteg levél volt ott..A nap további részében viszont nem láttam Wandát. Nem is jött volna suliba? Előfordulhat? Akkor sem ússza meg..Csak egyszer jöjjön be..Hogy merészel ilyet tenni?

 

Arthur és Melissa megkértek hazafelé, hogy próbáljak megnyugodni és higgadt maradni. Bár nehéz megfogadni ezt, mégis igazuk van, a végén még én kerülök ki belőle rosszul, ha olyat írok neki amit megbánnák a végén. Majd személyesen elintézem..Úgyse tudja kikerülni. Anyának is elmeséltem otthon, hogy mennyi minden történt az elmúlt 24 órában..alig tudott követni. Rengeteg dolgot meséltem el neki, szinte el sem hitte, hogy ez mind a tegnap este illetve a ma délután zajlott. Megmutattam neki a levelet, amit Jug küldött nekem és, látszik kinek a lánya vagyok, ő is elsírta magát, merthogy mennyire aranyos és odafigyelő. Hát igen..de jó lenne ha meg tudnám vele beszélni, de egyszerűen nem merek neki írni..a levelek óta eltelt már 2 év és lehetséges már nem is érdekli őt. Mit írnák neki? Hogyan tudnám ezt az egész történetet megfogalmazni? Istenem de nehéz..

 

A telefonom elkezdett zümmögni a farmer zsebemben, így leültem a nappali kanapéjára, elővettem és megnéztem ki is üzent nekem.

 

 

 

 

Úristen!! Mikor csak a chatfejet láttam meg már nem hittem a szememnek!! Elképesztő érzés volt bennem! Elolvastam az üzenetét és nem tudtam a mosolyt levakarni a fejemről. Egyrészt, hihetetlenül cuki, hogy még azt hiszi neki kell bocsánatot kérni ezek után. Másrészről pedig Arthur a legaranyosabb fiú a világon, hogy egyből felhívta nekem Jugot! Azt hiszem holnap megfojtom a szeretetemmel ♥ Na de olyan gyorsasággal, mint én szerintem még senki nem írt vissza senkinek, de hát hogyan is várakoztathatnám őt tovább. Leírtam neki, hogy a világ legboldogabb embere lettem, amint megláttam a bolond fejét a kis karikába itt oldalt, illetve, hogy nem neki kell bocsánatkéréssel tartoznia, hanem nekem, több okból kifolyólag is. És további cukiságokat. Remeg a kezem és csak nézem meredten a képernyőt, mikor írja ki, hogy látta és, hogy Juggy éppen ír!♥

 

,,Egy hídon akkor kelünk át, mikor elérkezünk hozzá, azután felégetjük magunk után. Semmi sem jelzi, hogy ott jártunk, csak a füst szagának emléke és azé, hogy könnybe lábad a szemünk."

 

Megosztás a facebookon