,,Mindenkiben két farkas lakozik. Mindkettő éhezik. Az egyik farkas dühös, irigy, öntelt. A másik őszinte, kedves. Minden egyes nap harcolnak, de nem a jobb farkas győz, hanem az, amelyiket táplálod."

Szinte egész éjjel Jugheaddel beszélgettem. Sosem akartam abbahagyni, annyi mindent meg kellett beszélnünk és annyi mindenről lemaradtunk a másik életéből. Elmesélete, hogy rengeteg modellügynökségnek tetszett az önéletrajza és, hogy nagyon sok helyre szokták hívni. Nagyon boldog, hogy sikerült egy címlapra felkerülnie és azóta még többen keresik fel. Sok új ismerőst és barátot is szerzett, de azért bevallotta, hogy a mi hiányunk által keletkezett űrt egyikük sem tudja betölteni. Bevallotta, hogy minden egyes Youtube videómat megnézte és mindenkinek megmutatta. Na meg persze azért megkaptam, hogy ő megmondta, hogy tehetséges vagyok és ha ő nincs akkor el sem merem kezdeni, hisz ő szajkózta minden egyes nap, hogy neked ezzel kell foglalkozni. És végül is ha belegondolok teljesen igaza van. Miatta kezdtem el és miatta változott meg a gondolkodásmódom. Elkezdtem hinni magamban, egy visszahúzódó lányból, aki még a saját osztálya előtt sem mert kiállni egy-egy prezentáció alkalmával, lett egy nem mondom, hogy teljesen magabiztos és nyitott ember, de biztosan állíthatom, hogy egy pozitívabb és magabiztosabb lány. Aki ki meri tenni egy közösségi portálra a videóját, hogy bárki meg tudja nézni és bárki véleményt tudjon róla mondani. Egy olyan lány aki felvállalja a véleményét és nem bújik el, ha ki kell állni magáért vagy a barátaiért. Igen, nekem is jobban tetszik ez a Macy.

Reggel ugyan álmosan, de rettenetesen boldogan keltem. Csak Jugra tudtam gondolni. Alig vártam, hogy felhívjon amint csak tud, hiszen a telefonszámom megváltozott és tegnap megadtam neki. Azt mondta ma felhív! Elkészültem és másodpercek alatt eltűntem otthonról. Arthur abban a pillanatban jött ki a házból, ahogy én odaértem az ajtó elé és köszönés nélkül olyan erősen megöleltem, hogy valószínűleg egy kis idő után már kapkodta a levegőt. 

-Istenem Art! Én annyira szeretlek! Annyira aranyos volt tőled, hogy egyből felhívtad Jug-ot!

-Ugyan már! Ez egyértelmű volt számomra, hisz egy hatalmas félreértés történt köztetek. De indulunk? Szerintem Melissa már vár minket.-vett egy nagy levegőt miután elengedtem és el is indultunk.

Melissa tényleg ott várt már minket egy ideje, de nem volt mérges. Egyből faggatni kezdtek engem, hogy mik voltak a témák miket beszéltünk meg és hogyan lesz ezután. Hosszas beszélgetés volt, olyan gyorsan eltelt az idő, hogy már az iskola folyosóján álltunk amikor Mel megpillantotta Wanda-t.

-Ott van az a kis..-inkább ki sem mondta, szerintem mindenki ugyan arra gondolt amire ő.

-Mindjárt jövök..-indultam meg Wanda felé és csak egy halk o-o-t hallottam Arttól. Valószínű tudta mi fog következni. Nem akartam nagy balhét, hisz egy iskolában vagyunk vagy mi és az igazgatónál sem szívesen kötnék ki, így a tervezett "megtépem ezt a keselyűt" indulatomból, lesz egy számon kérő beszélgetés...sajnos..

-Szia Wanda, beszélhetnénk négyszemközt? 

-Én mindent megosztok drága barátnőimmel, szóval mondd csak nyugodtan itt.

-Rendben. Szóval az van, tegnap mentem a szekrényemhez, csak nem figyeltem így a mellette lévőt nyitottam ki véletlenül. A lényeg, hogy abból meg kiesett minden ami benne volt. Egy csomó lap meg minden. Viszont amire figyelmes lettem, az egy levél volt, pontosabban rengeteg levél. 

-És ez engem miért is izgatna?-kérdezte flegmán. Azt hittem képen törlöm..hogy ekkora arca legyen valakinek. Teszi itt a hülyét.

-Azért, mert nekem volt címezve..az összes. Méghozzá én ezeket a leveleket sosem kaptam meg, szóval eléggé megleptek. Jug írta nekem miután elköltöztek. Arthur pedig azt mondta, hogy te szoktál a legtöbbet abba a szekrénybe pakolászni. Így nem tudsz erre nekem magyarázatot adni, miért is voltak ott azok a levelek?

-Egy, engem teljesen hidegen hagy ki írt neked és mit. Kettő, nem elég, hogy kinyitod más szekrényét, még el is olvasod a benne lévő leveleket? És ha nem is neked szólnak? Ezt jelentenem kéne drága..-MI???? Ez komoly? Még én fogok belőle rosszul kijönni? Az eszem megáll....

-Nem tudsz rendes magyarázatot adni?

-Na idefigyelj, nekem nincsen sejtésem hogyan kerülhettek ezek a nagyon érdekes levelek abba szekrénybe, de ha nem tudnád rajtam kívül a fél iskola pakol bele, így mehetsz és végigkérdezhetsz mindenkit ha akarsz, addig én szólok az igazgatónak, hogy személyes jogot sértettél, illetve akartál megsérteni. Na halika!. -azt hiszem rosszul leszek. Itt hagyott azzal, hogy még Ő szól az igazgatónak..

-Na?? Mit mondott??-kérdezték egyhangúan Mellék.

-Azt hiszem ma később megyek haza mint ahogy terveztem...

-Miért?

-Wanda elment szólni az igazgatónak, hogy én személyes jogokat akartam megsérteni azzal, hogy beleolvastam abba a levélbe, ami egyébként igaz..de kiderült, hogy az enyém és most...ááá..mit csináljak? 

-Basszus.erre nem is gondoltunk, ne félj Macy, együtt néztük meg. Többet nem hagyjuk cserben egymást, itt vagyunk veled, hárman nézünk szembe bármilyen büntetés is lesz ebből. Wanda nem ússza meg, teljesen biztos vagyok benne, hogy ő volt. Másnak nem volt indoka ilyet tenni.-nyugtatott Art. Nagyon jól esett, hogy itt maradnak velem és támogatnak. Másrészről pedig egyetértek vele..csakis Wanda tehette. Ez pedig ha kiderül, neki nagyobb baja lesz belőle mint nekünk. Csak valahogyan be kéne bizonyítani.

Magyar órán ültünk, amikor a suli összes hangszórójában megszólalt az igazgató hangja..rosszat sejtettem. "Macy Adams, kérem fáradjon az irodámba" ..És telitalálat. Hirtelen mindenki rám nézett, a tanárnő is csak egy laza fejmozdulattal tudatta velem, hogy menjek. Art és Mel csak aggódva figyelték ahogyan távozom, majd Art szájáról le tudtam olvasni, hogy a szünetben azonnal jönnek. Mielőtt az ajtón kiléptem volna, még visszapillantottam az osztályomra és ott volt a drága Wanda, aki az összes álszent barátnőjével csak sunyin vigyorgott... Odaértem az igazgatói elé és a szívem egyre gyorsabban vert..itt tanulok már lassan 6 éve és még sosem hívtak személyesen engem az irodába. Mit mondjak neki? Teljesen jogos a vád, nem szabadott volna elolvasnom azt a levelet, de akkor is..nehogy már még én jöjjek ki ebből rosszul..hisz nem én loptam el valakinek a leveleit és dugtam el előle majdnem 3 évig..Erőteljesen bekopogtattam, majd az "Igen tessék"-re benyitottam. A szobában jelentősen melegebb volt mint a suli bármely pontjában, a szűk helységben mindenhol szekrények és asztalok voltak. Az ajtóval szemben helyezkedett el az igazgatónk asztala, ahol ott ült Mrs.Silverman és szemüvege felett nézett ki rám.

-Tessék csak, fáradj beljebb. Ülj csak le Macy.-mutatott az asztal előtt kikészített székre, ami sokkal kényelmetlenebbnek tűnt mint az ő bársonyos ülőkéje. Úgy éreztem magamat, mint egy bűnöző, akit most fognak kihallgatni.

-Kérem igazgatónő, én meg tudom magyarázni

-Természetesen. Épp ezért nem is szóltam a szüleidnek. Ismerlek Macy, sosem keveredtél bajba, mindig segítettél az osztálytársaidnak és megbízható voltál minden tekintetben. Jól tanulsz jelenleg is és rendszeresen jársz iskolába. Épp ezért volt nehéz elhinnem amit Wanda mesélt nekem a szünetben. Elolvasni egy levelet ami más szekrényében volt? Macy, ez jogokat sért.

-Tisztában vagyok vele, és felelősséggel vállalom a büntetésemet, de kérem, Wanda volt az, aki ellopta tőlem ezeket a leveleket, ezek nekem szólnak. Jughead írta őket nekem, mikor elköltöztek. Nagyon hiányzott, nagyon rosszul viseltem mikor elment, hisz tudja. Szükségem lett volna rájuk.

-Na várjál, ezekről én nem tudok..-láthatólag a drága királylány csak azt a részét mesélte el a történetnek, amivel nekem árthat. Mindent elmeséltem, mi és hogyan történt. Majdnem 20 percig beszéltünk, majd megegyeztünk abban, hogy plusz órákban bent kell maradnom jövőhéttől korrepetálni a kisebbeket és akkor nem lesz semmi más következménye ennek. Viszont Wandával csakugyan lesz egy elbeszélgetés, aminek alig várom már a végkimenetelét. 

Kicsöngetéskor végeztünk is, így amikor szembekerültem a folyosón Mellékkel azonnal elmeséltem nekik mik történtek benn. Jobb is, hogy nem folytak bele. Nem akartam őket is bajba sodorni, a kisebbekkel pedig amúgy is szeretek foglalkozni, így nem is bánom ezt a fajta "büntetést". Vettünk egy forrócsokit és elindultunk haza. 

Mivel mindent megosztok édesanyámmal, ez sem maradhatott ki, akármennyire is szégyeltem valamilyen szinten magamat. Felültem hát a megszokott kis konyhapultra a tűzhely mellett és átbeszéltük a dolgokat. Anya mindenben egyetértett velem és azt mondta ő is mindent úgy tett volna mint én, így hát megnyugodtam. Épp elküldött, hogy most már menjek fel és tanuljak amikor is megszólalt a telefonom. Lepattantam a pultról és azonnal a mobilomhoz rohantam. És ott villogott a Juggy név fényesen.

-Ki az?- mivel tudtam, hogy anya úgysem engedné, hogy felvegyem addig amíg nem tanultam meg teljesen, csak annyit mondtam neki, hogy Mel az, aki csak valószínűleg a házi miatt hív. Felrohantam a szobámban, behajtottam az ajtómat. Rápattantam az ágyamra, ahol sikeresen a lábamat is bevertem a nagy izgalmamban, nem is én lennék. Megszorítottam a tőle kapott szülinapi párnámat és rányomtam a zöld színű telefon jelecskére. A szívem a torkomban dobogott.

-Tessék?

-Jó estét hölgyem! Remélem nem zavarok..-szólalt bele azon a csodálatosan mély hangján a telefonba. Majd elájultam,nem bírtam válaszolni. A boldogságtól bekönnyeztem..talán mostanában túl érzékeny lettem..

-Úristen de hiányoztál!!-gondolkodás nélkül jött ez a mondat, hisz alig vártam, hogy ezt tudassam vele. 

-Te is nekem bolondom! Mi van veled?

-Hát hosszú napokon vagyok túl az is biztos..-a hangjától minden gondomat elfelejtettem, messze van tőlem, de akkor is azt éreztem itt van mellettem, érdeklődve hallgatja mik történtek velem és segít ha gond van. Elmeséltem hát neki minden egyes bajomat, örömömet mindent ami eddig történt velem és nem tudtam vele megosztani, majd ő folytatta és én csak hallgattam a történeteket amiket átélt. Azt a sok ármányt amivel minden egyes nap szembesülnie kellett és kell, a rengeteg munkát amit belefektetett egy-egy feladatba. Csodáltam, hogy ennyi mindent elért ebben a pár évben. Elképesztően büszke vagyok rá...Órákon keresztül tudtam volna még vele beszélni, de sajnos muszáj volt tanulnom, mert holnap rengeteg számonkérés lesz..Fájó szívvel de le kellett tennem. Viszont a vigyor ott volt egészen addig az arcomon amíg le nem csuktam a szemem és el nem aludtam. 

"Te vagy a lehető legjobb hatással rám. Szükségem van rád, mert jó vagy, és szükségem van a jóságra, mert anélkül iszonyú nagy a sötétség.."

Megosztás a facebookon