,,Nem baj, ha néha kiborulsz, ebből látszik, hogy ember vagy"

Egy másfél órás beszélgetés után, döntésre jutottunk Melissával. Kiveséztük Jug címlap fotóját és megbeszéltük mennyire jól sikerült neki. Elmeséltem neki, hogy 1 éven keresztül küldött nekem leveleket aminek a holléte kérdéses és hogy mennyire félreértettük egymást..hogy mind a ketten azt hisszük a másik haragszik a másikra. Illetve apránként adagoltam neki, hogy egyébként a hétvégén elég sokat találkoztam Arthurral és hogy egész jó lett újra a viszonyunk..hát igen a reagálása pedig az volt amit vártam..eléggé kiakadt, egyrészről, hogy miért nem mondtam előbb, hogy én vele ennyire jóba lettem, másrészről pedig, hogy azok után amit megtudtunk róla hogyan vagyok képes megbízni benne. Én úgy gondolom, hogy még ez is egy tisztázatlan ügy közöttünk, merthogy még nem nagyon beszéltük meg mi hogy is volt. Ez a történet akkor történt amikor mindenki a legrosszabb passzban volt Jug költözése miatt. Egy beszélgetést hallott meg Amy, az osztálytársunk, a szomszéd teremből, ahol elméletileg drog kereskedés folyt. Biztosra állította, hogy Art volt az egyik személy akit beszélni hallott..mi pedig azért is hittünk neki mert Art eléggé le volt akkortájt amortizálódva..olyanokat csinált, hogy nem is ismertünk rá, nem ment haza estére, a szülei nem tudták hol van. Volt amikor három teljes napra eltűnt, aztán kiderült hogy egy nagyon régi házban volt Flinnel és a többi izomaggyal. Nem volt hajlandó velünk beszélni semmiről. Olyan volt mintha nem csak Jugot veszítettük volna el, hanem Arthurt is. A szülei végül elméletileg mindent megbeszéltek vele és kiderült, hogy tényleg részt vett egy drogos dologban amit még nem tudunk, hogy melyik részében volt benne..ő vette, vagy ő árulta..

Melissában eléggé megmaradt ez az ügy, végül is érthető, hisz engem is megviselt az az időszak, de talán benne azért maradt meg jobban és azért tud rá még mindig haragudni, mert neki amint már korábban említettem régebben is tetszett Art és nagyon bántotta, hogy nem hozzánk fordult a problémájával, hanem elment inkább valami lepukkant, ócska házba Flinnel. Azóta eléggé elhidegültünk tőle és egészen mostanáig ez a helyzet nem változott. A videót ugyan még nem említettem meg Melnek, de remélem meg tudjuk beszélni vele ezt a dolgot és ők is újra jóban lesznek. Főleg mert ha mindent jól értelmezek, mind a kettőjüknek tetszik a másik a történtek ellenére.

Úgy döntöttem tehát, hogy átmegyek Art-hoz megbeszélni ezt és tisztázni az összes kérdésemet. Nem fogok most már elmenni tőle addig amíg minden kérdésemre választ nem kapok. Szóltam tehát anyáéknak, hogy átmegyek és távoztam.

Az ajtó elé érve, mikor már kopogtatni szerettem volna, nagy kiabálásra lettem figyelmes. Kicsit ugyan illetlen, de meghallottam a nevemet így hallgatózni kezdtem. A téma pedig nem más volt mint a videónk amit kiraktunk. 

-Drága kisfiam! Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezzel szeretnél majd foglalkozni? Hogy szeretnél majd ebből megélni ? Mégis hogy gondoltad? Azt hiszed ebből lesz ösztöndíjad? Az csakis a sport által szerezhető!!-hallottam meg az apukájának mély hangját. Elég tisztán lehetett hallani a beszélgetést mert a kiskert feletti ablakuk, ahol tartózkodtak éppen nyitva volt.

-És ha ezzel szeretnék akkor mi van? Jugnak sem mondták a szülei, hogy ne menjen el modellkedni mert úgysem lesz belőle semmi...nem értem miért nem tudtok engem is valamiben támogatni!!-hallottam meg a választ Arthur szájából. Eléggé kivan ahogy hallom..és nagyon rossz érzésem lett, hisz én erőltettem, hogy rakjuk fel a videót. Tudhattuk volna, hogy valahonnan úgyis meg fogják tudni.

-Egy..nem érdekel innentől kezdve mit csinál Jug és mit mondanak a szülei. Az az ő életünk, ez pedig a miénk, egy másik család, egy teljesen más múlttal.. Kisfiam..sosem fogja az a gyerek megtudni, hogy mi min mentünk keresztül.

-Hogy ti min mentetek keresztül? Az én gyerekkorom volt..én éltem át nem pedig ti..

-Ugyan úgy megviselt minket is..a mi fiunk vagy!-mégis miről van szó? Valamiről lemaradtam...mi történt Arthur gyerekkorában ami ennyire tragikus? Kezdem azt érezni, hogy egyre több dolgot nem tudok Art-al kapcsolatban...

-Innentől kezdve nem szeretném ha találkoznál Macy-vel..belevitt ebbe a baromságba, egyszerűen nem is értem, hogy az ő szülei hogyan támogathatják ezt..mindegy is. És nem szeretném ha tovább beszélgetnél Juggal. Ő is telebeszéli a hülyeségeivel a fejedet. 

Nem bírtam tovább..egyszerűen nem bírtam hallgatni..legszívesebben megmondtam volna  a magamét nekik, csak akkor még rosszabb lett volna a helyzete Artnak...a saját szülei el akarják taszítani a legeslegjobb barátjától és még tőlem is..ezt nem fogom annyiban hagyni. Nem fogom engedni! Úgy döntöttem tehát, hogy bekopogok, bármi is jöjjön ezután.

Az ajtót az anyukája nyitotta ki. Mikor meglátott, láttam rajta, hogy nincs elragadtatva és inkább más vendégekre számított. Természetesen úgy kell tennem, hogy ne vegye észre, hogy én bármit is hallottam az előbbi beszélgetésükből.

-Jó napot Mrs. Graham!-mosolyogtam rá

-Szia Macy. Mit szeretnél?

-Arthurt keresem.

-Egész hétvégén vele voltál. Egy kicsit a családjával is kéne lennie nem gondolod? 

-De persze, csak egy nagyon fontos megbeszélnivalónk lenne.

-Hát ne haragudj, nem alkalmas. Arthur most nem ér..-be sem tudta fejezni a mondatot mert megjelent az ajtóban Arthur. 

-Gyere beljebb Macy, nyugodtan. Én most pont ráérek.-nézett mérgesen az anyjára.

Beléptem hát a házba, apukája a kandalló mellett ült egy széken, láthatóan ő sem nagyon szívlelt akkor engem. Pedig régebben mennyire jó volt velük is a kapcsolatom. És ez mind azért romlott meg mert a fiuk énekes szeretne lenni, én pedig támogatom benne?

Arthur szobája mindig is tetszett nekem, de most teljesen megváltozott. Hihetetlenül bejött. A gitárja az állványon, pont az a fal előtt állt, amin a The Beatles felirat volt megtalálható. Nagyon régi vágya volt, hogy egy ilyen falrésze lehessen, ezek szerint sikerült. Az egész szobában hatalmas nagy rend volt, ki sem találtam volna, hogy egy fiú szobája. Egyedül egy pár cipő hevert a padlón megbontva a rendet, de ez kell oda. Akkor az már nem az övé lenne.

 

 

-Na? Valami hír?-a szoba feletti csodálkozásom teljesen átvette az irányítást, így kicsit megijedtem mikor megszólított Art. 

-Egyet tudok, hogy nem anyáék vannak a dologban. Szó szerint kiakadtak, hogyan képzelem, hogy ők ilyet elrejtenének tőlem.

-És akkor más tipp?

-Passz...Viszont leginkább nem is ezért jöttem, hanem mert én is szerettem volna veled beszélni egy kicsit..tisztázni pár dolgot.

-Mégpedig?-kissé értetlenül állt a dologhoz hozzá. Nem sejtette, hogy szó szerint én most mindent ki akarok belőle húzni amit csak tudok. Lehet nem a legmegfelelőbb pillanat, merthogy már kellően felidegesítették a szülei, de azért egy próbát megér.

-Hát tudod az első dolog az az lenne, hogy amikor Jug elment..rá nem sokkal derült ki, hogy neked volt pár zűrös ügyed, amikről mi nem nagyon tudtunk és tudunk most sem semmit. Annyit észleltünk az egészből, hogy nem jöttél hozzánk, nem mondtad el mi a gond és folyamatosan eltűntél itthonról. Volt mikor napokra..aztán ott volt az a drogárusítás a suliban..

Figyelmesen hallgatott..bele sem szólt..csupán ott ült azon a gyönyörűen megágyazott kanapén és várta mi lesz a vége. -El tudnád nekem mesélni mi is volt akkor pontosan?

-Macy..ez egy olyan dolog amit már nagyon régóta nem hoztam fel..nem voltam jó passzban és ennyi az egész. Elmúlt..

-Igen..igazad van, és hála istennek hogy már elmúlt..csakhogy elvesztettem akkor az egyik legjobb barátomat Jug személyében, és nekem illetve Melissának is szüksége lett volna rád..erre te belekeveredtél ezekbe a dolgokba és innentől kezdve nem beszéltünk egészen mostanáig. Szóval nekem azért annyira nem csak a múlt része..hisz eltávolodtunk egymástól és ez ennek köszönhető.

-Tudod mit Macy? Elegem van mindenkiből..hogy mindenki a saját nézetét veszi figyelembe.. arra esetleg nem gondoltál, hogy én is a legeslegjobb barátomat veszítettem el? Neked ott van Melissa..nekem nincs itt senki érted? 

-Senki??! Akkor én is egy senki vagyok? 

-Úgysem érted meg..

-Tudod mit, azt látom rajtad nem is akarod, hogy már olyan kapcsolatunk legyen mint amilyen előtte. Akkor én nem tudom miért is erőlködöm annyira..

-Tudni akarod miért keveredtem bele ezekbe a dolgokba? Mert azt éreztem, hogy az az ember hagyott itt, akivel már az óvoda óta mindent meg tudok beszélni, mindenben támogat és segít. Nem kell attól félnem ha vele beszélek, hogy másnap megtudja az egész iskola..A semmiből közölte velem is hogy el akar költözni és egy új életbe vág bele. Egyik nap még itt ült ezen a nyomorult kanapén mellettem, a másik napra pedig már az országból is elment..azóta nem láttam , csupán videóchaten keresztül. Flin pedig igen belevitt pár olyan dologba amibe nem tudtak volna, ha itt van Jug..Egész életemben ő volt az aki kihúzott a szarból, aki miatt fel tudtam állni ha bajban voltam és lelkileg teljesen tönkre voltam menve..És én nagyon szeretlek titeket Macy, el sem tudod képzelni mennyire, de ez egy teljesen más dolog..Rengeteg dolgot nem tudtok az én életemről amiről Jug tud...rengeteget....És ezekről nem tudok beszélni.

Megrökönyödve néztem Arthurt, ahogy beszélt és a könnyek gyűltek össze a szemében..még életemben nem láttam így. Sosem láttam sírni igazából egyikőjüket sem. És borzasztó érzés volt. Tudtam azt, hogy nagyon hiányzik neki, de hogy tényleg ennyire rengeteget jelentett neki, azt nem. Meg sem tudtam szólalni, csupán a sírás kerülgetett és borzalmasan éreztem magamat amiért nem gondoltam bele az ő helyzetébe..önző voltam, mérhetetlenül önző.. Nekem kellett volna mellette lennem és segíteni neki ebben az időszakban, nekem kellett volna visszarántanom a padlóról és segíteni neki helyrerázódni, még akkor is ha 1000x elutasított volna. Mert ez a barátság..amiben én most elbuktam..csak remélem nem késő még helyrehozni. Szavak nélkül felálltam és olyan erősen megöleltem amennyire csak tudtam! Érezze minden szeretetem és, hogy nagyon fontos nekem. Éreztem ahogyan a pólóm ázik el..sír.. és olyan erősen ölelt vissza, hogy tudtam még nincs veszve, még bízik abban ő is hogy minden helyre fog jönni és hogy megbízhat bennem! Itt leszek neki..mert mi itt vagyunk egymásnak..

Amikor visszatértem a megszokott környezetembe, az égősorral díszített szobám mélyére kitört belőlem az összes bánat ami addig bennem lakozott..csak sírtam és nem bírtam abbahagyni..Éjjeli fél 2...

,,Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy a nap egyszerűen csak véget ér.."

Megosztás a facebookon

,,Egyszer szeretni, ezerszer meghalni.."

Egész hétvégén Arthurral dolgoztam különböző dalokon, az egyik legjobb hétvégém volt. Rengeteget hülyültünk, beszélgettünk és nevettünk. Az egyetlen gondom az volt, hogy végig az eszembe volt Melissa, aki semmit sem tudott arról, hogy én az egész hétvégémet Art-al töltöttem..és hogy miért? Hát igazából azért, mert abból az lenne, hogy most miért csinálom ezt, meg tuti csak Jug miatt vagyok vele jóba. Erre nekem nincs szükségem, valamikor úgyis ki fog derülni, hisz a Youtube-ra feltöltöttük azt a videót és mivel a mamájánál nincsen net, nem valószínű, hogy éppen a videóimat nézegette azon a kis mobilnetjén. Hogy őszinte legyek, gondoltam már rá, hogy el kéne mondanom..de nem tudom, hogy is kezdjem..Lehet megvárom míg személyesen találkozunk és majd akkor tudatosítom a dolgokkal.A videónkra egyébként rengeteg pozitív komment és like jött és egyben, ahogy gondoltam, ez lett a legnépszerűbb videóm eddig. 

Éppen az informatika házit csináltam amikor kopogtattak az ajtómon. A szobába anya lépett be széles mosollyal az arcán.

-Szia édesem! Látogatód van.-az arckifejezéséből pontosan tudtam, hogy Art jött. Anya mindig is őt bírta jobban a két fiú közül merthogy ő tisztábban látja a dolgokat, amiben van valami, hisz ott van a drágalátos Wanda, akit Arthur sosem szívlelt ellenben Juggal aki 2 évig együtt volt azzal a hárpiával. 

-Rendben, mindjárt megyek.

Már ment volna ki a szobából amikor azért visszaszólt, hogy nagyon örül neki, hogy megint ilyen sokat beszélünk. Rámosolyogtam, ki is ment, én pedig gyorsban megfésülködtem, hogy ne nézzek azért úgy ki mint aki most kelt fel 100 éves álmából és mentem le a hallba.

Amint megpillantottam, elöntött egy meleg érzés, ott állt enyhén, de nagyon beállított kócos hatású hajjal, fehér polójára pedig egy szürke ujjatlan melegítőt vett fel. Anya már szinte a fél konyhát kivitte neki, hogy egyen és igyon. Egyszerűen nem bírok vele, bárki jön hozzám megetetné vele még a tálat is. Egyébként nagyon aranyos, csak kicsit erőszakos már néha.

-Artikám egyél ebből a kis finom süteményből, én csináltam az én Macymmel. Igazán jól süt a drágám, csak megsúgom, hogy nagyon jól jár vele majd a jövendőbelije.-igazából nem tudtam, ezek után, hogy be merjek e menni a konyhába..

-Rendben, köszönöm, megkóstolom..egyébként egyet értek magával. Tényleg nagyon jól járnak majd vele.-ennek a hallatán már azért jobb volt a helyzet, Art tudja milyen anya és tudja mit kell neki mondani ahhoz, hogy ne zaklassa őt tovább. Meg hát őszintén..nem is merne mást mondani neki.

-Itt a felmentősereg-mosolyogtam Art-ra. Mire anya mit sem értve nézett minket, Arthur pedig elnevette magát.

-Köszönöm a süteményt, nagyon finom volt-nézett rám. Elköszöntem anyától és elindultunk sétálni. Megbeszéltük tegnap, hogy elmegyünk beszélgetni és sétálni, ki szerettem volna ugyanis deríteni Mel-nek, hogy ő e a titkos hódoló, hisz még ha meg is haragszik amiért vele töltöttem a hétvégét és ezt nem mondtam el neki korábban, akkor is tudok egyensúlyt teremteni, ha meg tudom neki mondani ő e az a nagy Ő. 

Már szóba jött a suli, a tanárok, mindenféle hülyeség. Leültünk egy padra a közeli téren. Úgy gondoltam, hogy talán most lesz a megfelelő alkalom megkérdezni, mire megelőzött és ő lepett meg engem egy kérdéssel..egy olyan kérdéssel ami nagyon megdöbbentett.

-Figyelj Macy..egy kérdésem lenne..Nem nagyon jött még szóba és ugye régóta abszolút nem is nagyon beszéltünk, nemhogy ilyesmiről..de már elég régóta érdekelne a válasz..Szóval az lenne, hogy miért nem válaszoltál azokra a levelekre, amiket Jug küldött neked? Megbántott valamivel?

-Mi?? Milyen levelekre?-levelekre?? Egyetlen egy levelet sem küldött nekem Jug, amióta elment..ezért is esett ennyire rosszul. Egyszer kb. 2 éve volt, hogy kaptam tőle egy üzenetet face-n, hogy attól mert elköltözött, nem kéne bunkónak lennem és semminek néznem. Már akkor sem értettem miről beszél..lehet ehhez van köze?

-Hát amikor elment Jug, utána olyan 1 évig szinte minden héten írt neked egy levelet és te egyre sem válaszoltál..mondta nekem, hogy kérdezzem meg van e valami bajod vele, vagy hogy megbántott e valamivel, de ugye akkor mi is rosszban voltunk szóval nem tudtam.

-De Art...én egyetlen egy levelet sem kaptam Jug-tól..

-Egyet sem???-látszólag teljesen le lett döbbenve és nem tudta egyikünk sem, hogy mi is van akkor.

-Egyet sem...de milyen levelet írt nekem? És akkor miért nem írt face-n?

-Egyszer említetted amikor nálatok voltunk, hogy nagyon szívesen visszamennél abba az időszakba, amikor még csak leveleket tudtak írni és nem voltak elektronikus eszközök. Ezért eldöntötte, hogy ő írott formában fog neked üzengetni..amikor már a sokadik levelére sem kapott választ, azt hitte, hogy haragszol rá és inkább nem akart már zargatni, ezért nem írt akkor face-n.

-Úristen..-hogy lehet valaki ennyire cuki?? Megjegyzi mit mondtam egyszer egy játék során és direkt ír nekem leveles formában..de akkor miért nem kaptam őket meg? Hova tűntek?-Hol lehetnek ezek a levelek akkor? Van, hogy egy levél elkallódik..de ennyi...

-Ezt ki kéne deríteni akkor..Ez egy hatalmas félreértés Macy..3 éve nem beszéltek mert mind a kettőtök azt hiszi a másik haragszik rá..

-Figyelj, nem bánnád, ha most hazamennénk..hátha anyáék tudnak valamit ezekről..-reméltem, hogy nincs igazam és nem ők állnak mögötte. De apa nagyon haragudott rá sokszor..leginkább mert csak annyit látott, hogy én sokszor voltam rossz kedvű, akkor amikor Wandával láttam, illetve amikor nem tudtunk találkozni vagy nem írt..

-Persze, menjünk..úgyis el kéne intéznem valamit! Hívjál minden féle képpen, ha megtudsz valamit.

Amikor beléptem a házba, hallottam, hogy mind a ketten a konyhában vannak, így gondoltam most vagy soha. 

-Meg is jöttél? Ugye nem vesztetek össze megint?

-Dehogy is, csak volt valami elintézni valója..és igazából kérdezni is szeretnék valamit tőletek.-felültem a pultra és néztem a kérdő tekinteteket.-Az lenne, hogy megemlítette Art, hogy nekem Jug leveleket írt és küldött az első évben szinte minden héten ami után elment..de én nem kaptam egyetlen egyet sem..és csak meg szeretném kérdezni, hogy esetleg nem e tudtok valamit erről?

-De hát kislányom! Hogy gondolod? Azt akarod mondani, hogy mi nem adtuk neked oda ezeket? Szerinted meg tudnánk tenni akkor amikor láttuk, hogy teljesen odáig voltál azért a fiúért, ki voltál borulva és teljes depresszióba kerültél ami után elment..?-háborodott fel anya elég egyértelmű tehát, hogy nem ők lesznek a sztoriban benne..de akkor mi..vagy ki?

-Sőt..azért haragudtam a kis hülye gyerekre, mert nem írt neked egyetlen egy üzenetet sem..mintha meg lennél szűnve. Előtte meg szinte minden nap itt volt nálunk. Örültem volna neki ha végre kapsz egy életjelet róla..-tette hozzá édesapám, aminek egyébként nagyon örültem, hogy ezt mondta. Csak nem utálja annyira..

Úgy gondoltam, hogy felmegyek és felhívom Melissát, erről tudnia kell mindenképpen! Bocsánatot kértem tehát a feltételezésem miatt és felcaplattam a szobámba. A telefonom képernyője viszont már villogott. "Melissa képfájlt küldött".

 

Nem jutottam szavakhoz!! Úristen..ez tényleg ő..és valóra vált az egyik legnagyobb álma, hogy címlapra kerüljön egy modell újságban!! Legszívesebben felhívtam volna..szorosan magamhoz öleltem volna és megkérdeznék minden apró kis részletet mi történt vele eddig.. De ez nem lehetséges..valaki vagy valami miatt, és most ez a hihetetlen srác azt hiszi hogy egy bunkó csaj vagyok aki besértődött, mert a legjobb barátja elköltözött, hogy valóra váltsa az álmát. Pedig erről szó sincs..persze nagyon fáj hogy olyan messze van és nem láthatom minden nap, nem beszélhetek vele és nem ölelhetem meg..nem kapom meg tőle is a kis homlok puszimat amit minden áldott nap megkaptunk Mellel együtt..de a legboldogabb ember vagyok, hogy tudom a legjobb dolga van most és azzal foglalkozik amivel mindig is szeretett volna. ,,Van, hogy muszáj elveszítenünk valamit, hogy megértsük a jelentőségét".

Azt hiszem most egy nagyon hosszú beszélgetésben lesz részem Melissával..

 

Megosztás a facebookon