,,Minden ember, aki úgy érzi, hogy az egyetlen mód, hogy hatalmas legyen, az, hogy másokat bántson, szánalomra méltó."

Tegnap nagyon sokáig fenn voltam az Arthurral való beszélgetésünk után.. Majdnem fél 3 volt mire el tudtam aludni. Reggelről pedig mint aki 3 hete nem aludt egy jót. A tegnapi sírás miatt a szemem be volt dagadva, a festék, akár egy pandán, szétkenődve és a hajam is össze vissza állt. Pontosan még nem döntöttem el, hogy tudom magamat összeszedni, ilyen álmosan..hogy talán vállalható legyen a kinézetem.

Anya szerencsére nem vette észre tegnap, hogy későn értem haza, így az érzelmi kirohanásomról sem tud. Valószínűleg akkor ma elkésnék, mert amellett, hogy egy normális külsőt kell varázsolnom ebből amit a tükörben látok, még anya is addig faggatna amíg nem tud mindent. Annyi minden kavargott a fejemben..Art, Mel, Jug és Jug rejtélyes levelei..hogy hova kerülhettek 2 éve..az a rengeteg levél..Ezekre nekem választ kell találnom, de nem egyedül. Ezt egyedül nem tudom végig csinálni. Akkor is összehozom ezt a régi csapatot. Még ugyan nem tudom, hogyan de összehozom..szükségem van rájuk.

Miután elkészültem és kiléptem a bejárati ajtón, arra gondoltam Art ablakára pillantva, ahol még égett a villany, szóval még itthon van, hogy elhívom, jöjjön velünk ő is. Aztán Melnek valahogy elmagyarázom..csak ne kapjanak megint össze mint a múltkor. Tehát odaléptem az ajtajuk elé és kopogtattam. Kicsit azért a remény sugara bennem volt, hogy nem a szülei nyitnak ajtót, hanem ő, mivel nincs kedvem megint azokhoz az arckifejezésekhez, szemforgatásokhoz amit a tegnapi nap folyamán intéztek felém.

Kisebb motoszkálást hallottam az ajtó mögül majd a kulcsot, ahogyan a zárban elfordul. Az ajtó kinyílt és Arthur rettenetes álmos kinézettel pillantott rám. Látszólag kevesebbet aludhatott mint én..és később is kelhetett, mert nem igen volt még indulásra kész.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá-Indulsz már a suliba? Mert arra gondoltam, mehetnénk együtt.

-Jó reggelt, öhmm..hát még nem igazán vagyok kész, amint látod-mutatott végig a kinézetén, ami egyébként még így is jól nézett ki, kis cuki feje volt álmosan-de ha tudsz egy 5 percet várni, gyorsban felöltözöm és szívesen megyek..de Mel?

-Hát ő is biztosan szívesen lát majd

-Nem is tud róla?

-Hát majd megtudja, ezzel ne foglalkozzál, jössz velünk, nincs kifogás. Gyorsan menjél öltözz fel.

Kicsit gyanakvóan rám mosolygott és felszaladt a szobájába. Én e közben nézegettem a családi fotókat, díszeket a szobában. Rengeteg kis dísz van a komódon. Gyertyák, képek, tollak, papírok, naptár..minden megtalálható ott. Már a sokadik fotót néztem, amikor hallottam lejönni a lépcsőn Arthurt. Tényleg gyors volt..ha nekem csak eddig tartana..

-Na, indulhatunk

Útközben dobtam egy üzenetet Melnek, hogy ne akadjon majd ki és minden elmesélek neki. Nem sokra rá meg is értette.. Ott állt a szokásos helyen, ahol mindig találkozunk. És kicsit értetlenül a helyzet előtt.

-Szia!-öleltem meg és a fülébe súgtam-szüksége van ránk Mel..kérlek..-Éreztem, ahogy enyhén bólintott egyet..annyira megkönnyebültem..

-Sziasztok, mi újság? Te Art? Hogyhogy itt?

-Szia Melissa..Macy hívott, hogy tartsak veletek, zavarok?

-Nem, gyere nyugodtan.-mind a kettőjükre pillantottam és éreztem, hogy egy előrelépés volt a tervemben ez a meghívás.

Az út jókedvben és beszélgetésben telt el. Nem jött szóba semmilyen probléma vagy olyan dolog ami miatt össze lehetett volna veszni és ez valószínűleg annak köszönhetem, hogy komolyan vette Mel azt, amit mondtam neki. Ebből is látszik, hogy még mindig nagyon fontos neki Art.

Amint elköszöntünk Arthurtól és elindultunk a büfé felé megvenni a szokásos reggeli forró csokinkat, egyből faggatni kezdett Mel.

-Naa..mesélj már! Mi történt vele?

-Hát ugye az egész hétvégét vele töltöttem, nagyon jól megvoltunk és egy csomót beszélgettünk meg röhögtünk. Viszont csináltunk egy közös videót Youtube-ra..amit egyébként mindenképpen nézzél meg mert ennek a srácnak isteni a hangja!..

-Na várjál..-szakított meg Mel..na igen azt hittem kis naiv, hogy gyorsan elhadarom majd és észre sem foga venni.-Azt mondod, Art tud énekelni??

-Nem is akárhogy!

-Na jó, ezt mindenképpen megnézem! Veled együtt! Majd talán bioszon..ott úgysem kell figyelnünk annyira..Na de folytasd, igen?

-Szóval, tegnap este gondoltam átmegyek hozzá, mert beszélni akartam vele sok dologról. Viszont az ajtójukhoz érve, hallottam, hogy a szüleivel veszekszik miattam, vagyis nem miattam, hanem a videó miatt amit együtt csináltunk, merthogy nem akarják, hogy ilyennel foglalkozzon..De azért bekopogtattam..ahogy felmentünk a szobájába, szinte szó sem esett az odalent történtekről, viszont lehetett látni rajta, hogy kivan. Erre én hülye, még elkezdtem faggatni a régi dolgokról..ami miatt végül is haragudtunk rá.

-Pontosabban inkább haragszunk..jelen időben.

-Én már nem..mivel tegnap kiakadt nekem Arthur, elmesélt mindent, hogy mit miért csinált és Mel, jobban megviseli Jug költözése mint gondoltuk..Borzasztóan hiányzik neki, és nagyon kivan miatta. Sírt ..érted? Az én vállamon sírt..mikor még az életben nem láttam őt így és borzasztó érzés volt ilyen szomorúnak látni..

-Arthur sírt? Akkor már tényleg ki lehet..Szegényem..és mit mondott miért csinálta ezt az egészet?

-Azt inkább ne itt..túl sok a fül..-utaltam leginkább Wandára, aki mindenhol ott van..vagy ha nem is ő akkor valamelyik szánsegédje..

A forrócsokit megittuk és mentünk az órákra. Harmadik szünetben, az ebéd szünetben, láttam, hogy Melissa odament Arthurhoz, ezért úgy döntöttem nem is zavarom őket a jelenlétemmel, hisz már nagyon, de nagyon rég ment oda bármelyikük is a másikhoz, csak úgy beszélgetni. Egyébként, hozzá kell tennem, hogy egész nap jönnek a gratulációk a videó miatt, hozzám és Arthoz is rengetegen odajöttek már..na jó Arthoz talán többen..de ez érthető azért. Biztosan nagyon élvezte, hisz ki ne élvezné ha halálra dicsérik.

A szekrényemhez kellett mennem, mert a matek házim ott volt, így szépen meg is indultam feléje. Annyira bele voltam feledkezve a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy nem az én szekrényemhez léptem oda. A zárak nem éppen a legmodernebbek ebben az iskolában így az könnyen le is járt. De azért erről túl könnyen leesett, mintha csak dísznek lett volna rajta.. Csak akkor vettem észre, hogy nem jó a szekrény amikor rengeteg lap és könyv hullott ki rám. Hatalmas felfordulás volt benne. Gyorsan, mielőtt meglátta volna a tulajdonosa (bárki legyen is az, hisz alig láttam, hogy valaha kinyitották volna ezt a boxot) felkaptam mindent, ami a földre hullott és gyorsan rakosgattam vissza.

-Macy..mit csinálsz?-hallottam magam mögött a nevetést. Melissa és Arthur jöttek felém. Az ütő is megállt bennem, úgy megijesztettek.

-Öhhm..semmit, csak gondolkodtam és rosszat nyitottam ki..Csak ebből meg kihullott minden..

-Várj segítünk..de, hogy tudtad kinyitni?-kérdezte meghökkenve Mel.

-Ezt nem lehetett nehéz..Évek óta nincs tulajdonosa..igazából már mindenki pakol bele mindent. Leginkább mondjuk Wanda használja, mert ide rakja ami már nem kell neki, hogy a smink cucca beférjen a sajátjába..-forgatta a szemét Art. De jó..remélem pont Wanda fog erre jönni..

-Ezt nézzétek! Csak nem szerelmes levelek? Huuu-Vett fel egy csomó levelet Mel a földről és boldogan lóbálgatta..

-Szerintem inkább csak pakoljuk vissza..az kell, hogy erre jöjjön pont az akié ezek..és reméljük nem Wandáé..

-De egyet azért adjál már..-röhögve vett el egyet Art..de kit is akarok becsapni, mindenkit érdekelt kié lehet és mi állhat benne.

Zsebre tett tehát egyet, gyorsan bepakoltunk és bementünk egy üres osztályterembe, ahol nyugodtan, zavarás nélkül el tudjuk olvasni mi állhat benne..igen, tudom, hogy nem helyes..de most komolyan kit ne érdekelne? 

A levél viszont egy olyan személynek szólt, akire mindannyian utoljára tippeltünk volna..nekem..

,,Drága Macy!

Már sokadik levelem írom neked, és valóban remélem, hogy nem haragszol rám valami miatt, és leginkább amiatt, hogy elköltöztem.. Rettenetesen hiányoztok..hiányzol. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem hallok felőled semmit és nem tudom mi van veled..eltelt már fél év és semmi..

Ha nem is válaszolsz, ígérj meg nekem valamit. Mindig te vigyáztál ránk igazából és segítettél mindannyiunkat. A legnagyobb segítség most Arthurnak kell..Azt hiszem, hogy nagyon nagy bajba keveredett. Nem ír vissza és a legutóbbi beszélgetésünk során sem éreztem, hogy túlságosan józan lenne, illetve, hogy az utolsó beszélgetésünk alkalmával is összevesztünk nem szolgál nekem túl nagy nyugtatással. Kérlek csak figyelj rá! Természetesen nagyon vigyázzál Melissára és persze elsősorban magadra!

Miattam nem kell aggódni egyikőtöknek sem, én nagyon jól megvagyok és már majdnem az összes modellügynökségnél jártam beadni az önéletrajzom. Úgy tudom, hogy holnap fognak a legtöbb helyről visszahívni, így majd a jövő heti levelemben megírom mi történt. 

Reménykedek a válaszodban, de tudd, hogy nagyon szeretlek és semmi féle képpen nem akarok tőled eltávolodni a km-ek ellenére sem..

Puszil, Jughead♥"

 

-Ez......az amire gondolok???????-bökte ki végül Mel, a hatalmas csönd után ami a levél befejeztével szállt meg minket..nem tudtam mit mondjak..egyszerűen csak nézetem a sorokat és újra és újra olvastam..Nem bírtam tovább és zokogásban törtem ki..

Jug..Annyira aranyos és annyira figyelmes volt mindig mindenkivel. És azt mondta, én vagyok az aki mindig vigyázott rájuk? Én? Aki 3 éve nem beszélt a legjobb barátjával, aki egyébként a szomszédja? Azért mert nem engem vígasztalt? Szégyeltem magamat..mérhetetlenül szégyeltem és nem tudtam abbahagyni.

-Macy, ne sírjál, kérlek..-próbált nyugtatni Art..kevesebb sikerrel.

-Arthur én úgy sajnálom..mind a kettőtök bízott bennem és én elbuktam.

-Ugyan már! Ne hülyéskedj! Mind a hárman ki voltunk. És mindenki saját magával volt elfoglalva..mindenki elbukott nem csak te..

-De mielőtt most erről beszélnénk..Macy..ez a levél mit keresett egy iskolai szekrényben?-a sírást azonnal abbahagytam..ez itt a lényeg, amit Melissa mond..hisz akkor itt van a rejtély megoldása..ott lehet a többi levél is..

-WANDA!!-tört ki mindannyiunkból egyszerre a valószínű válasz..az a kis.......Na ezt nem ússza meg! Csak találkozzak vele valamikor..

Mielőtt viszont folytattuk volna a nap további részét, kinyitottuk újra a szekrényt és megkerestük az összes nekem címzett levelet ami csak benne volt. Rengeteg levél volt ott..A nap további részében viszont nem láttam Wandát. Nem is jött volna suliba? Előfordulhat? Akkor sem ússza meg..Csak egyszer jöjjön be..Hogy merészel ilyet tenni?

 

Arthur és Melissa megkértek hazafelé, hogy próbáljak megnyugodni és higgadt maradni. Bár nehéz megfogadni ezt, mégis igazuk van, a végén még én kerülök ki belőle rosszul, ha olyat írok neki amit megbánnák a végén. Majd személyesen elintézem..Úgyse tudja kikerülni. Anyának is elmeséltem otthon, hogy mennyi minden történt az elmúlt 24 órában..alig tudott követni. Rengeteg dolgot meséltem el neki, szinte el sem hitte, hogy ez mind a tegnap este illetve a ma délután zajlott. Megmutattam neki a levelet, amit Jug küldött nekem és, látszik kinek a lánya vagyok, ő is elsírta magát, merthogy mennyire aranyos és odafigyelő. Hát igen..de jó lenne ha meg tudnám vele beszélni, de egyszerűen nem merek neki írni..a levelek óta eltelt már 2 év és lehetséges már nem is érdekli őt. Mit írnák neki? Hogyan tudnám ezt az egész történetet megfogalmazni? Istenem de nehéz..

 

A telefonom elkezdett zümmögni a farmer zsebemben, így leültem a nappali kanapéjára, elővettem és megnéztem ki is üzent nekem.

 

 

 

 

Úristen!! Mikor csak a chatfejet láttam meg már nem hittem a szememnek!! Elképesztő érzés volt bennem! Elolvastam az üzenetét és nem tudtam a mosolyt levakarni a fejemről. Egyrészt, hihetetlenül cuki, hogy még azt hiszi neki kell bocsánatot kérni ezek után. Másrészről pedig Arthur a legaranyosabb fiú a világon, hogy egyből felhívta nekem Jugot! Azt hiszem holnap megfojtom a szeretetemmel ♥ Na de olyan gyorsasággal, mint én szerintem még senki nem írt vissza senkinek, de hát hogyan is várakoztathatnám őt tovább. Leírtam neki, hogy a világ legboldogabb embere lettem, amint megláttam a bolond fejét a kis karikába itt oldalt, illetve, hogy nem neki kell bocsánatkéréssel tartoznia, hanem nekem, több okból kifolyólag is. És további cukiságokat. Remeg a kezem és csak nézem meredten a képernyőt, mikor írja ki, hogy látta és, hogy Juggy éppen ír!♥

 

,,Egy hídon akkor kelünk át, mikor elérkezünk hozzá, azután felégetjük magunk után. Semmi sem jelzi, hogy ott jártunk, csak a füst szagának emléke és azé, hogy könnybe lábad a szemünk."

 

Megosztás a facebookon