,,Minden ember, aki úgy érzi, hogy az egyetlen mód, hogy hatalmas legyen, az, hogy másokat bántson, szánalomra méltó."

Tegnap nagyon sokáig fenn voltam az Arthurral való beszélgetésünk után.. Majdnem fél 3 volt mire el tudtam aludni. Reggelről pedig mint aki 3 hete nem aludt egy jót. A tegnapi sírás miatt a szemem be volt dagadva, a festék, akár egy pandán, szétkenődve és a hajam is össze vissza állt. Pontosan még nem döntöttem el, hogy tudom magamat összeszedni, ilyen álmosan..hogy talán vállalható legyen a kinézetem.

Anya szerencsére nem vette észre tegnap, hogy későn értem haza, így az érzelmi kirohanásomról sem tud. Valószínűleg akkor ma elkésnék, mert amellett, hogy egy normális külsőt kell varázsolnom ebből amit a tükörben látok, még anya is addig faggatna amíg nem tud mindent. Annyi minden kavargott a fejemben..Art, Mel, Jug és Jug rejtélyes levelei..hogy hova kerülhettek 2 éve..az a rengeteg levél..Ezekre nekem választ kell találnom, de nem egyedül. Ezt egyedül nem tudom végig csinálni. Akkor is összehozom ezt a régi csapatot. Még ugyan nem tudom, hogyan de összehozom..szükségem van rájuk.

Miután elkészültem és kiléptem a bejárati ajtón, arra gondoltam Art ablakára pillantva, ahol még égett a villany, szóval még itthon van, hogy elhívom, jöjjön velünk ő is. Aztán Melnek valahogy elmagyarázom..csak ne kapjanak megint össze mint a múltkor. Tehát odaléptem az ajtajuk elé és kopogtattam. Kicsit azért a remény sugara bennem volt, hogy nem a szülei nyitnak ajtót, hanem ő, mivel nincs kedvem megint azokhoz az arckifejezésekhez, szemforgatásokhoz amit a tegnapi nap folyamán intéztek felém.

Kisebb motoszkálást hallottam az ajtó mögül majd a kulcsot, ahogyan a zárban elfordul. Az ajtó kinyílt és Arthur rettenetes álmos kinézettel pillantott rám. Látszólag kevesebbet aludhatott mint én..és később is kelhetett, mert nem igen volt még indulásra kész.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá-Indulsz már a suliba? Mert arra gondoltam, mehetnénk együtt.

-Jó reggelt, öhmm..hát még nem igazán vagyok kész, amint látod-mutatott végig a kinézetén, ami egyébként még így is jól nézett ki, kis cuki feje volt álmosan-de ha tudsz egy 5 percet várni, gyorsban felöltözöm és szívesen megyek..de Mel?

-Hát ő is biztosan szívesen lát majd

-Nem is tud róla?

-Hát majd megtudja, ezzel ne foglalkozzál, jössz velünk, nincs kifogás. Gyorsan menjél öltözz fel.

Kicsit gyanakvóan rám mosolygott és felszaladt a szobájába. Én e közben nézegettem a családi fotókat, díszeket a szobában. Rengeteg kis dísz van a komódon. Gyertyák, képek, tollak, papírok, naptár..minden megtalálható ott. Már a sokadik fotót néztem, amikor hallottam lejönni a lépcsőn Arthurt. Tényleg gyors volt..ha nekem csak eddig tartana..

-Na, indulhatunk

Útközben dobtam egy üzenetet Melnek, hogy ne akadjon majd ki és minden elmesélek neki. Nem sokra rá meg is értette.. Ott állt a szokásos helyen, ahol mindig találkozunk. És kicsit értetlenül a helyzet előtt.

-Szia!-öleltem meg és a fülébe súgtam-szüksége van ránk Mel..kérlek..-Éreztem, ahogy enyhén bólintott egyet..annyira megkönnyebültem..

-Sziasztok, mi újság? Te Art? Hogyhogy itt?

-Szia Melissa..Macy hívott, hogy tartsak veletek, zavarok?

-Nem, gyere nyugodtan.-mind a kettőjükre pillantottam és éreztem, hogy egy előrelépés volt a tervemben ez a meghívás.

Az út jókedvben és beszélgetésben telt el. Nem jött szóba semmilyen probléma vagy olyan dolog ami miatt össze lehetett volna veszni és ez valószínűleg annak köszönhetem, hogy komolyan vette Mel azt, amit mondtam neki. Ebből is látszik, hogy még mindig nagyon fontos neki Art.

Amint elköszöntünk Arthurtól és elindultunk a büfé felé megvenni a szokásos reggeli forró csokinkat, egyből faggatni kezdett Mel.

-Naa..mesélj már! Mi történt vele?

-Hát ugye az egész hétvégét vele töltöttem, nagyon jól megvoltunk és egy csomót beszélgettünk meg röhögtünk. Viszont csináltunk egy közös videót Youtube-ra..amit egyébként mindenképpen nézzél meg mert ennek a srácnak isteni a hangja!..

-Na várjál..-szakított meg Mel..na igen azt hittem kis naiv, hogy gyorsan elhadarom majd és észre sem foga venni.-Azt mondod, Art tud énekelni??

-Nem is akárhogy!

-Na jó, ezt mindenképpen megnézem! Veled együtt! Majd talán bioszon..ott úgysem kell figyelnünk annyira..Na de folytasd, igen?

-Szóval, tegnap este gondoltam átmegyek hozzá, mert beszélni akartam vele sok dologról. Viszont az ajtójukhoz érve, hallottam, hogy a szüleivel veszekszik miattam, vagyis nem miattam, hanem a videó miatt amit együtt csináltunk, merthogy nem akarják, hogy ilyennel foglalkozzon..De azért bekopogtattam..ahogy felmentünk a szobájába, szinte szó sem esett az odalent történtekről, viszont lehetett látni rajta, hogy kivan. Erre én hülye, még elkezdtem faggatni a régi dolgokról..ami miatt végül is haragudtunk rá.

-Pontosabban inkább haragszunk..jelen időben.

-Én már nem..mivel tegnap kiakadt nekem Arthur, elmesélt mindent, hogy mit miért csinált és Mel, jobban megviseli Jug költözése mint gondoltuk..Borzasztóan hiányzik neki, és nagyon kivan miatta. Sírt ..érted? Az én vállamon sírt..mikor még az életben nem láttam őt így és borzasztó érzés volt ilyen szomorúnak látni..

-Arthur sírt? Akkor már tényleg ki lehet..Szegényem..és mit mondott miért csinálta ezt az egészet?

-Azt inkább ne itt..túl sok a fül..-utaltam leginkább Wandára, aki mindenhol ott van..vagy ha nem is ő akkor valamelyik szánsegédje..

A forrócsokit megittuk és mentünk az órákra. Harmadik szünetben, az ebéd szünetben, láttam, hogy Melissa odament Arthurhoz, ezért úgy döntöttem nem is zavarom őket a jelenlétemmel, hisz már nagyon, de nagyon rég ment oda bármelyikük is a másikhoz, csak úgy beszélgetni. Egyébként, hozzá kell tennem, hogy egész nap jönnek a gratulációk a videó miatt, hozzám és Arthoz is rengetegen odajöttek már..na jó Arthoz talán többen..de ez érthető azért. Biztosan nagyon élvezte, hisz ki ne élvezné ha halálra dicsérik.

A szekrényemhez kellett mennem, mert a matek házim ott volt, így szépen meg is indultam feléje. Annyira bele voltam feledkezve a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy nem az én szekrényemhez léptem oda. A zárak nem éppen a legmodernebbek ebben az iskolában így az könnyen le is járt. De azért erről túl könnyen leesett, mintha csak dísznek lett volna rajta.. Csak akkor vettem észre, hogy nem jó a szekrény amikor rengeteg lap és könyv hullott ki rám. Hatalmas felfordulás volt benne. Gyorsan, mielőtt meglátta volna a tulajdonosa (bárki legyen is az, hisz alig láttam, hogy valaha kinyitották volna ezt a boxot) felkaptam mindent, ami a földre hullott és gyorsan rakosgattam vissza.

-Macy..mit csinálsz?-hallottam magam mögött a nevetést. Melissa és Arthur jöttek felém. Az ütő is megállt bennem, úgy megijesztettek.

-Öhhm..semmit, csak gondolkodtam és rosszat nyitottam ki..Csak ebből meg kihullott minden..

-Várj segítünk..de, hogy tudtad kinyitni?-kérdezte meghökkenve Mel.

-Ezt nem lehetett nehéz..Évek óta nincs tulajdonosa..igazából már mindenki pakol bele mindent. Leginkább mondjuk Wanda használja, mert ide rakja ami már nem kell neki, hogy a smink cucca beférjen a sajátjába..-forgatta a szemét Art. De jó..remélem pont Wanda fog erre jönni..

-Ezt nézzétek! Csak nem szerelmes levelek? Huuu-Vett fel egy csomó levelet Mel a földről és boldogan lóbálgatta..

-Szerintem inkább csak pakoljuk vissza..az kell, hogy erre jöjjön pont az akié ezek..és reméljük nem Wandáé..

-De egyet azért adjál már..-röhögve vett el egyet Art..de kit is akarok becsapni, mindenkit érdekelt kié lehet és mi állhat benne.

Zsebre tett tehát egyet, gyorsan bepakoltunk és bementünk egy üres osztályterembe, ahol nyugodtan, zavarás nélkül el tudjuk olvasni mi állhat benne..igen, tudom, hogy nem helyes..de most komolyan kit ne érdekelne? 

A levél viszont egy olyan személynek szólt, akire mindannyian utoljára tippeltünk volna..nekem..

,,Drága Macy!

Már sokadik levelem írom neked, és valóban remélem, hogy nem haragszol rám valami miatt, és leginkább amiatt, hogy elköltöztem.. Rettenetesen hiányoztok..hiányzol. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem hallok felőled semmit és nem tudom mi van veled..eltelt már fél év és semmi..

Ha nem is válaszolsz, ígérj meg nekem valamit. Mindig te vigyáztál ránk igazából és segítettél mindannyiunkat. A legnagyobb segítség most Arthurnak kell..Azt hiszem, hogy nagyon nagy bajba keveredett. Nem ír vissza és a legutóbbi beszélgetésünk során sem éreztem, hogy túlságosan józan lenne, illetve, hogy az utolsó beszélgetésünk alkalmával is összevesztünk nem szolgál nekem túl nagy nyugtatással. Kérlek csak figyelj rá! Természetesen nagyon vigyázzál Melissára és persze elsősorban magadra!

Miattam nem kell aggódni egyikőtöknek sem, én nagyon jól megvagyok és már majdnem az összes modellügynökségnél jártam beadni az önéletrajzom. Úgy tudom, hogy holnap fognak a legtöbb helyről visszahívni, így majd a jövő heti levelemben megírom mi történt. 

Reménykedek a válaszodban, de tudd, hogy nagyon szeretlek és semmi féle képpen nem akarok tőled eltávolodni a km-ek ellenére sem..

Puszil, Jughead♥"

 

-Ez......az amire gondolok???????-bökte ki végül Mel, a hatalmas csönd után ami a levél befejeztével szállt meg minket..nem tudtam mit mondjak..egyszerűen csak nézetem a sorokat és újra és újra olvastam..Nem bírtam tovább és zokogásban törtem ki..

Jug..Annyira aranyos és annyira figyelmes volt mindig mindenkivel. És azt mondta, én vagyok az aki mindig vigyázott rájuk? Én? Aki 3 éve nem beszélt a legjobb barátjával, aki egyébként a szomszédja? Azért mert nem engem vígasztalt? Szégyeltem magamat..mérhetetlenül szégyeltem és nem tudtam abbahagyni.

-Macy, ne sírjál, kérlek..-próbált nyugtatni Art..kevesebb sikerrel.

-Arthur én úgy sajnálom..mind a kettőtök bízott bennem és én elbuktam.

-Ugyan már! Ne hülyéskedj! Mind a hárman ki voltunk. És mindenki saját magával volt elfoglalva..mindenki elbukott nem csak te..

-De mielőtt most erről beszélnénk..Macy..ez a levél mit keresett egy iskolai szekrényben?-a sírást azonnal abbahagytam..ez itt a lényeg, amit Melissa mond..hisz akkor itt van a rejtély megoldása..ott lehet a többi levél is..

-WANDA!!-tört ki mindannyiunkból egyszerre a valószínű válasz..az a kis.......Na ezt nem ússza meg! Csak találkozzak vele valamikor..

Mielőtt viszont folytattuk volna a nap további részét, kinyitottuk újra a szekrényt és megkerestük az összes nekem címzett levelet ami csak benne volt. Rengeteg levél volt ott..A nap további részében viszont nem láttam Wandát. Nem is jött volna suliba? Előfordulhat? Akkor sem ússza meg..Csak egyszer jöjjön be..Hogy merészel ilyet tenni?

 

Arthur és Melissa megkértek hazafelé, hogy próbáljak megnyugodni és higgadt maradni. Bár nehéz megfogadni ezt, mégis igazuk van, a végén még én kerülök ki belőle rosszul, ha olyat írok neki amit megbánnák a végén. Majd személyesen elintézem..Úgyse tudja kikerülni. Anyának is elmeséltem otthon, hogy mennyi minden történt az elmúlt 24 órában..alig tudott követni. Rengeteg dolgot meséltem el neki, szinte el sem hitte, hogy ez mind a tegnap este illetve a ma délután zajlott. Megmutattam neki a levelet, amit Jug küldött nekem és, látszik kinek a lánya vagyok, ő is elsírta magát, merthogy mennyire aranyos és odafigyelő. Hát igen..de jó lenne ha meg tudnám vele beszélni, de egyszerűen nem merek neki írni..a levelek óta eltelt már 2 év és lehetséges már nem is érdekli őt. Mit írnák neki? Hogyan tudnám ezt az egész történetet megfogalmazni? Istenem de nehéz..

 

A telefonom elkezdett zümmögni a farmer zsebemben, így leültem a nappali kanapéjára, elővettem és megnéztem ki is üzent nekem.

 

 

 

 

Úristen!! Mikor csak a chatfejet láttam meg már nem hittem a szememnek!! Elképesztő érzés volt bennem! Elolvastam az üzenetét és nem tudtam a mosolyt levakarni a fejemről. Egyrészt, hihetetlenül cuki, hogy még azt hiszi neki kell bocsánatot kérni ezek után. Másrészről pedig Arthur a legaranyosabb fiú a világon, hogy egyből felhívta nekem Jugot! Azt hiszem holnap megfojtom a szeretetemmel ♥ Na de olyan gyorsasággal, mint én szerintem még senki nem írt vissza senkinek, de hát hogyan is várakoztathatnám őt tovább. Leírtam neki, hogy a világ legboldogabb embere lettem, amint megláttam a bolond fejét a kis karikába itt oldalt, illetve, hogy nem neki kell bocsánatkéréssel tartoznia, hanem nekem, több okból kifolyólag is. És további cukiságokat. Remeg a kezem és csak nézem meredten a képernyőt, mikor írja ki, hogy látta és, hogy Juggy éppen ír!♥

 

,,Egy hídon akkor kelünk át, mikor elérkezünk hozzá, azután felégetjük magunk után. Semmi sem jelzi, hogy ott jártunk, csak a füst szagának emléke és azé, hogy könnybe lábad a szemünk."

 

Megosztás a facebookon

,,Nem baj, ha néha kiborulsz, ebből látszik, hogy ember vagy"

Egy másfél órás beszélgetés után, döntésre jutottunk Melissával. Kiveséztük Jug címlap fotóját és megbeszéltük mennyire jól sikerült neki. Elmeséltem neki, hogy 1 éven keresztül küldött nekem leveleket aminek a holléte kérdéses és hogy mennyire félreértettük egymást..hogy mind a ketten azt hisszük a másik haragszik a másikra. Illetve apránként adagoltam neki, hogy egyébként a hétvégén elég sokat találkoztam Arthurral és hogy egész jó lett újra a viszonyunk..hát igen a reagálása pedig az volt amit vártam..eléggé kiakadt, egyrészről, hogy miért nem mondtam előbb, hogy én vele ennyire jóba lettem, másrészről pedig, hogy azok után amit megtudtunk róla hogyan vagyok képes megbízni benne. Én úgy gondolom, hogy még ez is egy tisztázatlan ügy közöttünk, merthogy még nem nagyon beszéltük meg mi hogy is volt. Ez a történet akkor történt amikor mindenki a legrosszabb passzban volt Jug költözése miatt. Egy beszélgetést hallott meg Amy, az osztálytársunk, a szomszéd teremből, ahol elméletileg drog kereskedés folyt. Biztosra állította, hogy Art volt az egyik személy akit beszélni hallott..mi pedig azért is hittünk neki mert Art eléggé le volt akkortájt amortizálódva..olyanokat csinált, hogy nem is ismertünk rá, nem ment haza estére, a szülei nem tudták hol van. Volt amikor három teljes napra eltűnt, aztán kiderült hogy egy nagyon régi házban volt Flinnel és a többi izomaggyal. Nem volt hajlandó velünk beszélni semmiről. Olyan volt mintha nem csak Jugot veszítettük volna el, hanem Arthurt is. A szülei végül elméletileg mindent megbeszéltek vele és kiderült, hogy tényleg részt vett egy drogos dologban amit még nem tudunk, hogy melyik részében volt benne..ő vette, vagy ő árulta..

Melissában eléggé megmaradt ez az ügy, végül is érthető, hisz engem is megviselt az az időszak, de talán benne azért maradt meg jobban és azért tud rá még mindig haragudni, mert neki amint már korábban említettem régebben is tetszett Art és nagyon bántotta, hogy nem hozzánk fordult a problémájával, hanem elment inkább valami lepukkant, ócska házba Flinnel. Azóta eléggé elhidegültünk tőle és egészen mostanáig ez a helyzet nem változott. A videót ugyan még nem említettem meg Melnek, de remélem meg tudjuk beszélni vele ezt a dolgot és ők is újra jóban lesznek. Főleg mert ha mindent jól értelmezek, mind a kettőjüknek tetszik a másik a történtek ellenére.

Úgy döntöttem tehát, hogy átmegyek Art-hoz megbeszélni ezt és tisztázni az összes kérdésemet. Nem fogok most már elmenni tőle addig amíg minden kérdésemre választ nem kapok. Szóltam tehát anyáéknak, hogy átmegyek és távoztam.

Az ajtó elé érve, mikor már kopogtatni szerettem volna, nagy kiabálásra lettem figyelmes. Kicsit ugyan illetlen, de meghallottam a nevemet így hallgatózni kezdtem. A téma pedig nem más volt mint a videónk amit kiraktunk. 

-Drága kisfiam! Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezzel szeretnél majd foglalkozni? Hogy szeretnél majd ebből megélni ? Mégis hogy gondoltad? Azt hiszed ebből lesz ösztöndíjad? Az csakis a sport által szerezhető!!-hallottam meg az apukájának mély hangját. Elég tisztán lehetett hallani a beszélgetést mert a kiskert feletti ablakuk, ahol tartózkodtak éppen nyitva volt.

-És ha ezzel szeretnék akkor mi van? Jugnak sem mondták a szülei, hogy ne menjen el modellkedni mert úgysem lesz belőle semmi...nem értem miért nem tudtok engem is valamiben támogatni!!-hallottam meg a választ Arthur szájából. Eléggé kivan ahogy hallom..és nagyon rossz érzésem lett, hisz én erőltettem, hogy rakjuk fel a videót. Tudhattuk volna, hogy valahonnan úgyis meg fogják tudni.

-Egy..nem érdekel innentől kezdve mit csinál Jug és mit mondanak a szülei. Az az ő életünk, ez pedig a miénk, egy másik család, egy teljesen más múlttal.. Kisfiam..sosem fogja az a gyerek megtudni, hogy mi min mentünk keresztül.

-Hogy ti min mentetek keresztül? Az én gyerekkorom volt..én éltem át nem pedig ti..

-Ugyan úgy megviselt minket is..a mi fiunk vagy!-mégis miről van szó? Valamiről lemaradtam...mi történt Arthur gyerekkorában ami ennyire tragikus? Kezdem azt érezni, hogy egyre több dolgot nem tudok Art-al kapcsolatban...

-Innentől kezdve nem szeretném ha találkoznál Macy-vel..belevitt ebbe a baromságba, egyszerűen nem is értem, hogy az ő szülei hogyan támogathatják ezt..mindegy is. És nem szeretném ha tovább beszélgetnél Juggal. Ő is telebeszéli a hülyeségeivel a fejedet. 

Nem bírtam tovább..egyszerűen nem bírtam hallgatni..legszívesebben megmondtam volna  a magamét nekik, csak akkor még rosszabb lett volna a helyzete Artnak...a saját szülei el akarják taszítani a legeslegjobb barátjától és még tőlem is..ezt nem fogom annyiban hagyni. Nem fogom engedni! Úgy döntöttem tehát, hogy bekopogok, bármi is jöjjön ezután.

Az ajtót az anyukája nyitotta ki. Mikor meglátott, láttam rajta, hogy nincs elragadtatva és inkább más vendégekre számított. Természetesen úgy kell tennem, hogy ne vegye észre, hogy én bármit is hallottam az előbbi beszélgetésükből.

-Jó napot Mrs. Graham!-mosolyogtam rá

-Szia Macy. Mit szeretnél?

-Arthurt keresem.

-Egész hétvégén vele voltál. Egy kicsit a családjával is kéne lennie nem gondolod? 

-De persze, csak egy nagyon fontos megbeszélnivalónk lenne.

-Hát ne haragudj, nem alkalmas. Arthur most nem ér..-be sem tudta fejezni a mondatot mert megjelent az ajtóban Arthur. 

-Gyere beljebb Macy, nyugodtan. Én most pont ráérek.-nézett mérgesen az anyjára.

Beléptem hát a házba, apukája a kandalló mellett ült egy széken, láthatóan ő sem nagyon szívlelt akkor engem. Pedig régebben mennyire jó volt velük is a kapcsolatom. És ez mind azért romlott meg mert a fiuk énekes szeretne lenni, én pedig támogatom benne?

Arthur szobája mindig is tetszett nekem, de most teljesen megváltozott. Hihetetlenül bejött. A gitárja az állványon, pont az a fal előtt állt, amin a The Beatles felirat volt megtalálható. Nagyon régi vágya volt, hogy egy ilyen falrésze lehessen, ezek szerint sikerült. Az egész szobában hatalmas nagy rend volt, ki sem találtam volna, hogy egy fiú szobája. Egyedül egy pár cipő hevert a padlón megbontva a rendet, de ez kell oda. Akkor az már nem az övé lenne.

 

 

-Na? Valami hír?-a szoba feletti csodálkozásom teljesen átvette az irányítást, így kicsit megijedtem mikor megszólított Art. 

-Egyet tudok, hogy nem anyáék vannak a dologban. Szó szerint kiakadtak, hogyan képzelem, hogy ők ilyet elrejtenének tőlem.

-És akkor más tipp?

-Passz...Viszont leginkább nem is ezért jöttem, hanem mert én is szerettem volna veled beszélni egy kicsit..tisztázni pár dolgot.

-Mégpedig?-kissé értetlenül állt a dologhoz hozzá. Nem sejtette, hogy szó szerint én most mindent ki akarok belőle húzni amit csak tudok. Lehet nem a legmegfelelőbb pillanat, merthogy már kellően felidegesítették a szülei, de azért egy próbát megér.

-Hát tudod az első dolog az az lenne, hogy amikor Jug elment..rá nem sokkal derült ki, hogy neked volt pár zűrös ügyed, amikről mi nem nagyon tudtunk és tudunk most sem semmit. Annyit észleltünk az egészből, hogy nem jöttél hozzánk, nem mondtad el mi a gond és folyamatosan eltűntél itthonról. Volt mikor napokra..aztán ott volt az a drogárusítás a suliban..

Figyelmesen hallgatott..bele sem szólt..csupán ott ült azon a gyönyörűen megágyazott kanapén és várta mi lesz a vége. -El tudnád nekem mesélni mi is volt akkor pontosan?

-Macy..ez egy olyan dolog amit már nagyon régóta nem hoztam fel..nem voltam jó passzban és ennyi az egész. Elmúlt..

-Igen..igazad van, és hála istennek hogy már elmúlt..csakhogy elvesztettem akkor az egyik legjobb barátomat Jug személyében, és nekem illetve Melissának is szüksége lett volna rád..erre te belekeveredtél ezekbe a dolgokba és innentől kezdve nem beszéltünk egészen mostanáig. Szóval nekem azért annyira nem csak a múlt része..hisz eltávolodtunk egymástól és ez ennek köszönhető.

-Tudod mit Macy? Elegem van mindenkiből..hogy mindenki a saját nézetét veszi figyelembe.. arra esetleg nem gondoltál, hogy én is a legeslegjobb barátomat veszítettem el? Neked ott van Melissa..nekem nincs itt senki érted? 

-Senki??! Akkor én is egy senki vagyok? 

-Úgysem érted meg..

-Tudod mit, azt látom rajtad nem is akarod, hogy már olyan kapcsolatunk legyen mint amilyen előtte. Akkor én nem tudom miért is erőlködöm annyira..

-Tudni akarod miért keveredtem bele ezekbe a dolgokba? Mert azt éreztem, hogy az az ember hagyott itt, akivel már az óvoda óta mindent meg tudok beszélni, mindenben támogat és segít. Nem kell attól félnem ha vele beszélek, hogy másnap megtudja az egész iskola..A semmiből közölte velem is hogy el akar költözni és egy új életbe vág bele. Egyik nap még itt ült ezen a nyomorult kanapén mellettem, a másik napra pedig már az országból is elment..azóta nem láttam , csupán videóchaten keresztül. Flin pedig igen belevitt pár olyan dologba amibe nem tudtak volna, ha itt van Jug..Egész életemben ő volt az aki kihúzott a szarból, aki miatt fel tudtam állni ha bajban voltam és lelkileg teljesen tönkre voltam menve..És én nagyon szeretlek titeket Macy, el sem tudod képzelni mennyire, de ez egy teljesen más dolog..Rengeteg dolgot nem tudtok az én életemről amiről Jug tud...rengeteget....És ezekről nem tudok beszélni.

Megrökönyödve néztem Arthurt, ahogy beszélt és a könnyek gyűltek össze a szemében..még életemben nem láttam így. Sosem láttam sírni igazából egyikőjüket sem. És borzasztó érzés volt. Tudtam azt, hogy nagyon hiányzik neki, de hogy tényleg ennyire rengeteget jelentett neki, azt nem. Meg sem tudtam szólalni, csupán a sírás kerülgetett és borzalmasan éreztem magamat amiért nem gondoltam bele az ő helyzetébe..önző voltam, mérhetetlenül önző.. Nekem kellett volna mellette lennem és segíteni neki ebben az időszakban, nekem kellett volna visszarántanom a padlóról és segíteni neki helyrerázódni, még akkor is ha 1000x elutasított volna. Mert ez a barátság..amiben én most elbuktam..csak remélem nem késő még helyrehozni. Szavak nélkül felálltam és olyan erősen megöleltem amennyire csak tudtam! Érezze minden szeretetem és, hogy nagyon fontos nekem. Éreztem ahogyan a pólóm ázik el..sír.. és olyan erősen ölelt vissza, hogy tudtam még nincs veszve, még bízik abban ő is hogy minden helyre fog jönni és hogy megbízhat bennem! Itt leszek neki..mert mi itt vagyunk egymásnak..

Amikor visszatértem a megszokott környezetembe, az égősorral díszített szobám mélyére kitört belőlem az összes bánat ami addig bennem lakozott..csak sírtam és nem bírtam abbahagyni..Éjjeli fél 2...

,,Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy a nap egyszerűen csak véget ér.."

Megosztás a facebookon